Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa 1926. február 4-én Dorogon született. Az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes labdarúgó védett a többi között az évszázad mérkőzésének kikiáltott 6:3-as magyar győzelmet hozó londoni találkozón, és három világbajnokságon. A Grosics-hagyaték jelentős része a felcsúti Puskás Intézetben található.
Grosics Gyula tizenhárom évesen kezdett el focizni a Dorogi AC csapatában. Később így emlékezett, hogyan is került a kapuba: „Mindig oda választottak. Pedig nem szerettem védeni. Már azokban az években is irtóztam a kaputól. Szívesebben játszottam volna kint a mezőnyben.” Egy idő után, ahogy jöttek a sikerek, az eredmények, megváltozott a véleménye erről. A felnőtt csapatban való debütálására már egy év múlva, 1940-ben sor került. Miután a dorogiak a háború miatti állandó harckészültség következtében az egyik soron következő idegenbeli bajnoki mérkőzésükre egyik kapusukat sem tudták nevezni, így az alig 15 éves Grosics került a gólvonal elé, és jól sikerült a „beugrás”. 1943 és 1947 között a Dorogi AC játékosa volt. 1947-től a MATEOSZ, illetve a Teherfuvar kapuját védte. 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt. 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és háromszor volt magyar bajnok. 1947-ben, huszonegy évesen Albánia ellen mutatkozott be a válogatottban és 86 alkalommal képviselte hazáját.
Grosics Gyula munka közben (Grosics-hagyaték/ Puskás Intézet)
A Puskás Intézet közreműködésével a Fekete Párduc és csapattársainak emléktárgyait 2020. február 5–e és március 2–a között megtekinthetik az éppen 50 éves Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskolában (1119 Budapest, Bikszádi út 11–15).
