A Puskás Intézet relikviái közül ezúttal az Aranycsapat egyik kiváló hátvédjének, a kilencvenöt esztendeje született Buzánszky Jenőnek a tárgyaiból szemezgetünk.
Buzánszky Jenő 1925. május 4-én Újdombóváron született. Pályafutását a Dombóvári Vasutasban kezdte, majd Pécsre került, innen pedig 1947-ben a Dorogi Bányász csapatához igazolt. Dorogon kezdetben csapattársak voltak Grosics Gyulával, ám a „Fekete Párducot” nem sokkal később a MATEOSZ csapata igazolta le. Buzánszky Jenő egész karrierje során hű maradt városához: tizenhárom évig, az 1960-as visszavonulásáig, szerepelt az együttesben, ahol 330 fellépésén 25 gólt rúgott.
A Helsinkiben nyert olimpiai aranyérem (Buzánszky-hagyaták/ Puskás Intézet)
Egy évvel később Európa-kupát nyert, majd részese volt az angolok elleni óriási londoni 6-3-as diadalnak is. 1954-ben Svájcban világbajnoki ezüstérmet nyert.
.jpg)
Az a bizonyos fájdalmas ezüstérem az 1954-es berni fináléról (Buzánszky-hagyaték/ Puskás Intézet)
Aktív pályafutását követően, 1961-től 1972-ig edzőként dolgozott, majd a futball irányításában is részt vett a Komáromi, a Komárom-Esztergom Megyei, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetségben betöltött pozícióin keresztül.
Emléktárgyak az edzői korszakból: edzésnapló, stopperóra és futballcipő (Buzánszky-hagyaték/ Puskás Intézet)
2010 májusa óta az ő nevét viseli a dorogi stadion. Számos kitüntetése mellett, 2011-ben a Nemzet Sportolói közé választották, barátjával és egykori játékostársával, Grosics Gyulával együtt.
