1954. július 4-én az Aranycsapat 3–2-es vereséget szenvedett a németektől a svájci labdarúgó-világbajnokság Bernben rendezett döntőjében. A Puskás Intézet számos relikviát őriz az eseményről.
A magyar labdarúgó-válogatott Puskás Ferenc vezetésével az 1950-es években érte virágkorát. 1952-ben a Helsinki olimpia megnyerésével gyűjtötte be első „igazi” trófeáját. Egy évvel később májusban Európa Kupa elsőséget szereztek Rómában a házigazda olaszokkal vívott 3–0-s mérkőzésen, majd novemberben az egész futballvilág döbbenten vette tudomásul, hogy az Aranycsapat 6–3-ra kiütötte a kilencven éve veretlen angol válogatottat, ráadásul Londonban. Az 1954-es májusi „visszavágón” Budapesten, szegény angolok hiába fogadkoztak, a gólkülönbség még nagyobb lett, ezúttal 7–1-re nyertünk. Ilyen előzmények után mondhatjuk nyugodtan, hogy a magyarok toronymagas esélyesként érkeztek az 1954-es svájci világbajnokságra.
A magyar labdarúgó-válogatott kezdőcsapata a döntőben
A fináléra azonban visszatért a kapitány, hamar gólt is lőtt, ám hiába vezettünk 2–0-ra nyolc perc elteltével, s Puskás 3–2-es német vezetésnél hiába lőtt szabályos egyenlítő gólt a meccs végén, a játékvezető les miatt érvénytelenítette a találatot, és az NSZK lett a világbajnok. Az a csapat, amelyet két héttel korábban 8–3-ra legyőzött a magyar együttes…
Az 1954. július 6-ai Népsport címlapja
Puskás Ferencnek igaza volt most is. Magyarországon hihetetlen elkeseredés, Nyugat-Németországban történelmi eufória követte a németek által „Berni csodaként” elhíresült eseményt.
