Online sorozatunkban most egy korábbi Aranycsapat-tag életéből idézünk meg jeleneteket, aki a történelmünk szeszélye folytán „határontúli” magyar bajnok is lett.

Az Aranycsapat kőkemény hátvédje, Lóránt Gyula 1939-ben a Kőszegi Sport Egyletben kezdett el focizni. Tehetségére felfigyelve hamar meghívót kapott az ifjúsági válogatottba. 1942-ben a Szombathelyi FC játékosaként az NB II-ből felkerültek az első osztályba, ahol egyből ezüstéremig jutottak. 1943-ban az érettségit követően a Nagyváradi AC-hez került, ahol az 1940-es II. Bécsi döntés következtében a Magyarországhoz való visszacsatolás okán, 1944-ben magyar bajnokcsapat tagja lett.

Lóránt Gyula az 1943/1944-es idényben a Nagyvárad csapatával Kolozsvárt - "az MLSZ Erdélyrészi Kerületét" - is megjárta

Nagyváradi kitűzők Magyari Imre gyűjtéséből

Ezt követően, rövid kitérőt tett a Nemzeti Vasas együttesében, majd a második világháború után, 1945-ben visszatért Nagyváradra, az új néven szereplő Nagyváradi Szabadság SC-hez, immáron ismét a román bajnokságba tagozódva. 1946 és 1947 között Aradra szerződött, ahol az aradi ITA játékosa lett. Az újdonsült egyesületet 1945. április 18-án alapította a textiliparos Neumann báró Întreprinderii Textile Arad (ITA) néven. Lóránt leigazolásával a csapat nagyon korán, már az 1946/47-es idényben román bajnoki aranyat ünnepelhetett. 1951 és 1956 között a Honvéddal további háromszor nyert bajnokságot (1952,1954,1955).

Lóránt Gyula 1954-ben nyert bajnoki emlékérme