Több mint három évtizede, 1989. december 31-én hunyt el az Aranycsapat balhátvédje. Hagyatékának néhány darabja a Puskás Intézetben található.
Lantos Mihály 1928-ban Budapesten született. Tizenkét éves korában a MÁVAG SK csapatánál kezdett el focizni, majd 1944-től a BVSC játékosa lett. Az egyesületnek többször változott a neve, így lett játékosa a MÁV Konzum Előrének, majd a Budapesti Vasutas Előre SC-nek is. 1947-ben aztán leigazolta az MTK, az az együttes, ahol végül egész profi labdarúgó–pályafutását töltötte. Aktuális csapatának névváltozásai miatt tagja volt 1949 és 1951 között a Textiles; 1951–1953 között a Budapesti Bástya; 1953–1956 között pedig a Budapesti Vörös Lobogónak. Az MTK-nál játszott tizennégy éve alatt nagyon sikeres korszakot tudhatott maga mögött: válogatott csapattársával, Hidegkuti Nándorral a csatársorban háromszor volt a bajnokcsapat tagja (1951, 1953, 1957–1958); hatszor nyert ezüstérmet (1948–1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957 tavasza) és egyszer bronzérmet (1949–1950). 1955-ben a Közép-európai Kupát is megnyerték, miután 8–1-es összesítéssel kiütötték a prágai UDA együttesét. Lantos Mihály a kék–fehérek színeiben összesen 290-szer lépett pályára és harmincnyolc gólt szerzett.
.jpg)
Fotó: Puskás Intézet
Játékos–pályafutását követően 1963-ban először Kőbányán kezdett edzősködni, majd külföldre ment és Bukovi Márton segédedzője lett a görög Olimpiakosz Pireusznál. Hazatérését követően 1968-tól a Komlói Bányászhoz került, majd Nagykanizsán, Székesfehérváron, végül pedig Zalaegerszegen dolgozott 1980 és 1981 között. 1989-ben, hatvanegy évesen hunyt el. Húsz évvel később, 2009 májusában, az MTK Csömöri úti sporttelepét Lantos Mihály Sportcentrumnak nevezték el.
