2015. január 11–én, nyolcvankilenc éves korában hunyt el az Aranycsapat utolsó élő tagja, a „Kazal” becenévre hallgató Buzánszky Jenő. A hajdani legendás játékos hagyatékát a Puskás Intézet gondozza.
Buzánszky Jenő Újdombóváron született 1925. május 4-én. A Dombóvári Vasutasban kezdte pályafutását, majd Pécsre került, innen pedig 1947-ben a Dorogi Bányászhoz igazolt. Dorogon kezdetben csapattársak voltak Grosics Gyulával, ám a „Fekete Párducot” nem sokkal később a MATEOSZ csapata igazolta le. Buzánszky Jenő egész karrierje során végig hű maradt a városához: tizenhárom évig, az 1960-as visszavonulásáig, szerepelt az együttesben, ahol 330 fellépésén 25 gólt rúgott.
Buzánszky Jenő dorogi zászlója (Fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)
Aktív pályafutását követően, 1961–től 1972–ig edzőként dolgozott, majd a futball irányításában is részt vett a Komáromi, a Komárom–Esztergom Megyei, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetségben betöltött pozícióin keresztül. 2010 májusa óta az ő nevét viseli a dorogi stadion. Számos kitüntetése mellett, 2011–ben a Nemzet Sportolói közé választották, barátjával és egykori játékostársával, Grosics Gyulával együtt. A pótolhatatlan „Kazal” immáron hat éve távozott már…
