Az Aranycsapat után

A harminchat éve elhunyt Bukovi Mártonra emlékezünk, aki 1956 nyarán Sebes Gusztávot váltotta a magyar labdarúgó-válogatott élén.

Az egykori szövetségi kapitány 1903. december 10-én Budapesten született. Bukovi a fővárosi Ékszerészeknél kezdett futballozni, majd egy évet játszott Olaszországban mielőtt 1926-ban a Ferencvároshoz igazolt. A középfedezet a zöld-fehéreket hét évig szolgálta, s ezalatt háromszor nyert magyar bajnokságot, illetve háromszor hódította el a Magyar Kupát. 1933 és 1935 között a francia FC Séte labdarúgója volt. Franciaországban 1934-ben bajnokságot és kupát nyert. Bukovi játékosként tizenkét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.

Edzőként 1935-ben kezdett dolgozni. Tizenkét évet töltött zágrábi csapatoknál, majd az MTK szakvezetőjének nevezték ki 1947-ben. A fővárosi kék-fehéreket 1947 és 1954 között, illetve 1957 és 1959 között irányította. Az MTK trénereként háromszor volt magyar bajnok, valamint egyszer Magyar Kupa-győztes.

Bukovi Márton alkalmazta elsőként a labdarúgásban a hátravont középcsatár posztját. Az első hátravont középcsatár Hidegkuti Nándor volt. A felállás szerint Hidegkuti a korabeli középcsatárokkal ellentétben az ellenfél kapujától a megszokottnál jóval távolabb helyezkedett el, kivonva a kapu előteréből a középhátvédet. Ezt a taktikát az Aranycsapatnál Sebes Gusztáv is sikeresen alkalmazta. Bukovi 1956 nyarán váltotta Sebest a magyar válogatott kispadján. Nyolc mérkőzésen irányította szövetségi kapitányként a nemzeti együttest. Mérlege: hat győzelem, egy döntetlen, egy vereség, tizenhét rúgott és hat kapott gól.

A magyar labdarúgó-válogatott az 1953-as római Európa Kupa-mérkőzésen. A legenda szerint Szepesi György ezen a találkozón találta ki az „Aranycsapat” elnevezést. (Puskás Intézet)

Bukovi Márton első mérkőzése a válogatott élén 1956. július 15-én volt. A Népstadionban a Lengyelország elleni 4–1-re megnyert találkozó volt Puskás Ferenc utolsó hazai fellépése a címeres mezben. 1956. október 14-én Ausztria ellen Bukovi adott utoljára lehetőséget a válogatottban Puskásnak. A bécsi Práter-stadionban Puskás utolsó gólját szerezte a nemzeti együttesben, válogatottunk pedig 2–0-ra verte a sógorokat.

1957-es képeslap Norvégiából a magyar labdarúgó-válogatott tagjainak aláírásával. Köztük Bukovi Márton kézjegyével. (Puskás Intézet)

Pályafutása során irányította a Građanski Zágrábot, a Dinamo Zágrábot, az MTK-t, a Bp. Dózsát, a magyar válogatottat, a DVTK-t, a Budapesti Spartacus SC-t és az Olympiakoszt. Szakvezetőként nyert magyar bajnokságot, jugoszláv bajnokságot, horvát bajnokságot, illetve görög bajnokságot.

Az Olimpiakosz Pireusznál korábbi játékosa, Lantos Mihály volt a másodedzője. Az Aranycsapat legendás labdarúgóját Bukovi Márton invitálta Görögországba.

„Bukovi Marci bácsi besétált a férjem, Misi Attila úti presszójába, s mondta neki: „nem igaz, hogy ilyen tehetséggel itt pincérkedsz”. Marci bácsit hívták Görögországba, az Olympiakoszhoz, s ő Misit akarta elvinni másodedzőnek. A férjem ekkoriban vált el az első feleségétől, majd házasodott össze velem. Már terhes voltam a lányunkkal, ezért csak később tudtam utánuk menni. Csodálatos két és fél évet töltöttünk kint. A szurkolók és a játékosok kedvelték őket, de haza kellett térnünk. A csapatnak volt egy amerikai túrája. A férjem és Marci bácsi már becsomagoltak, elindultak a repülőtérre, ahol közölték velük, hogy nem mehetnek az együttessel. A csapat elutazott nélkülük, pedig már a férjem csomagjai is a repülőn voltak. Utólag kiderült, azért nem mehettek, mert a vezetők feleségeit kellett kivinni és a repülőgépen már nem volt elég hely. Erre Marci bácsi nagyon mérges lett. Azt mondta, hogy azonnal pakolunk és megyünk vissza Magyarországra. Karácsonyra már itthon voltunk. A szurkolók nagyon szerették volna, ha a férjem marad a klubnál, de az lelkiismerete nem engedte, hogy Marci bácsi nélkül folytassa tovább” – idézte fel emlékeit a görög évekről Lantos Mihály felesége a Puskás Intézet zalaegerszegi kiállításán.

Bukovi Márton (Fotó: www.magyarfutball.hu)

Bukovi Mártont 1961-ben mesteredzőnek – Sebes Gusztávval együtt –, 1974-ben pedig az FTC örökös bajnokának választották. A kiváló szakember 81 éves korában, 1985. február 11-én hunyt el.