Dr. Lakat Károly válogatott labdarúgó, mesteredző három évtizede, 1988. december 3-án távozott közülünk. A Puskás Intézet több relikviát is őriz a hajdani edzőlegenda hagyatékából.
Az 1920-ban Győrben született fedezet tizennégy évesen a Győri AC-ben kezdett el focizni. 1940-től a Szegedi KEAC, majd 1941 és 1943 között a Szegedi AK játékosa lett. Innen szerződött a fővárosba, ahol a Ferencváros játékosaként 228 mérkőzésen lépett pályára. A zöld-fehéreknél töltött kilenc éve alatt bajnokságot (1948–1949) és Magyar Népköztársaság Kupát nyert (1944).
Lakat Károly OTSH-igazolványa (Lakat-hagyaték/ Puskás Intézet)
Lakat Károlynak 1954-től következett az edzői korszaka, amely igazán híressé tette. Gödöllő és a fővárost követően 1956-ban került ismét a Tisza-partra, ahol egy évet irányította a Szegedi Haladás együttesét. Edzőként, klubszinten 625 bajnoki mérkőzésen ült a padon, a Ferencvárossal kétszer nyert bajnokságot (1967,1968), a Vásárvárosok Kupájában döntőt játszott (1967–1968), majd a Tatabányával kétszer nyert Közép-európai Kupát (1972–1973, 1973–1974). Az olimpiai válogatottal Tokióban (1964) és Mexikóvárosban (1968) aranyérmet szerzett.
Baróti Lajos gratuláló távirata Lakat Károlynak az 1964-es olimpia után (Lakat-hagyaték/ Puskás Intézet)
A „Tanár úr" becenevet nem csak polgári foglalkozása (a magyar irodalom és történelem tanára volt) miatt, de magas szintű labdarúgó tudása, alázatos, szorgalmas játéka miatt is kiérdemelte. A pályán kiváló érzékkel helyezkedett, pontos ütemérzékkel szerelt és hihetetlen szívóssággal őrizte ellenfelét.
