Hidegkuti Nándor 1922. március 3-án született Óbudán. Tizenkét éves korában az Újlaki FC-ben kezdett focizni. 1940-től a Gázművekhez igazolt, ahol három évig játszott. 1943 és 1946 között az Elektromos FC-ben, illetve a Herminamezei AC játékosa volt. Innen igazolta le 1947-ben az MTK. A budapesti kék-fehéreknél tizenegy év alatt háromszor volt bajnok, 302 mérkőzésen 202 gólt rúgott.

Hidegkuti Nándor MTK-felvarrója (Hidegkuti-hagyaték/ Puskás Intézet)

A válogatottban 1945 és 1958 között 69 mérkőzésen szerepelt és 39 gólt szerzett. Első fellépésére így emlékezett: „1945. szeptember 30-án kiballagtam az Üllői útra, ahol a románokkal mérkőztünk. Kíváncsi voltam a mieinkre. És mit ad Isten, azonnal az öltözőbe küldtek. Gallowich Tibi bácsi röviden közölte, hogy Szusza Feri sérült, én állok be a helyére. Az utcáról lettem válogatott. Két góllal tettem le a névjegyemet, amúgy hét kettő lett a javunkra."

Hidegkuti első válogatott mérkőzésére kapott szobrocskája, 1945. szeptember 30. (Hidegkuti-hagyaték/ Puskás Intézet)

Hidekuti Nándor a pályán (Hidegkuti-hagyaték/ Puskás Intézet)

Az Aranycsapattal 1952-ben olimpiai bajnokságot, 1953-ban Európa-kupát nyert. A londoni 6-3 alkalmával három gólt szerzett, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes lett.
Huszonhat év edzősködése alatt dolgozott Magyarországon, Olaszországban, Lengyelországban, Egyiptomban és az Arab Emírségekben is. Legnagyobb sikerét a Fiorentinával érte el, amellyel megnyerte az olasz kupát és a KEK-et. A Győrrel magyar bajnok, a Kairó Nationallal ötszörös egyiptomi bajnok lett.