1999. március 29-én hunyt el a világbajnoki ezüstérmes Zsengellér Gyula.
A világklasszis támadó 1915. december 27-én Cegléden született. Zsengellér Gyula, becenevén „Ábel” első klubcsapata a Salgótarjáni BTC volt, innen került 1936-ban Újpestre, ahol 1947-ig futballozott. A 11 év alatt 9 magyar bajnoki érmet gyűjtöttt, ebből négyszer aranyérmes volt. Zsengellér ötször lett az NB I gólkirálya és kétszer volt a legeredményesebb játékos Európában (1939-ben 56 góllal, 1945-ben 36 góllal). 1939-ben Közép-európai Kupa-győzelmet ünnepelhetett az Újpesttel, a Ferencváros elleni döntő első meccsén duplázott a 4–1-es siker során (a visszavágó 2–2-es eredménnyel zárult). Zsengellér 1947-ben nemcsak Újpestet, hanem az országot is elhagyta, ő volt az utolsó, akinek a magyar szövetség engedélyezte, hogy külföldre szerződhessen. A támadó előbb az AS Roma játékosa lett, majd 1949-től 1950-ig a szintén olasz Anconitana labdarúgójaként rúgta a bőrt. 1951-től 1953-ig már játékos-edzőként szerepelt a kolumbiai Deportivo Samarios gárdájánál.
Zsengellér Gyula (guggoló sorban balról az első) az Újpest kezdőcsapatában (Fotó: Zsengellér Zsolt)
Bene Ferenc és Zsengellér Gyula a Megyeri úti stadionban (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Zsengellér Gyula, becenevén Ábel az Újpest játékosaként mutatkozott be 1936. december 12-én a magyar labdarúgó-válogatottban. Zsengellér a nemzeti csapatban 1936 és 1947 között 39 meccsen, 32 alkalommal mattolta az ellenfeleket. 1938-ban a Görögország elleni világbajnoki selejtezőn mesterötöst (!) ért el, a magyar válogatott pedig 11–1-re győzött, s ezzel kijutott az 1938-as franciaországi világbajnokságra.
Az 1938-as világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott tablója (fotó: Puskás Intézet)
A vb-n a döntőt kivéve minden mérkőzésen betatált. A magyar együttes ezüstérmes lett, míg Zsengellér 5 találatig jutott a tornán, így Sárosi Györggyel holtversenyben a második helyen végzett a góllövőlistán. Hét évvel később a legenda szerint Zsengellér Gyula keresztelte el az addig Svábnak becézett Puskás Ferencet Öcsinek. 1945-ben Puskás első válogatott mérkőzésén, az első gólja előtt lepasszolta neki a labdát, és azt kiáltotta: „Öcsi, lődd be!” Zsengellér utolsó mérkőzése válogatottban 1947. augusztus 20-án volt. Az Albánia elleni Balkán-kupa találkozón hazánk 3–0-s győzelmet aratott Budapesten. Az 58. percben Zsengellér Gyula a sérült Zsolnai János helyét vette át, viszont az albánok hevesen tiltakozni kezdtek, de tolmács nélkül senki nem értette, hogy miért. Négy perc után derült ki, hogy a kupa szabályai nem adnak lehetőséget a játékoscserére. Bár ezt a mieink vitatták, de Zsolnainak vissza kellett térnie a pályára Zsengellér helyére. Zsengellér csupán négy percet töltött a gyepen, de így ő is Balkán-kupa-győztesnek mondhatja magát. (Ez a mérkőzés volt Grosics Gyula és Zakariás József első válogatott fellépése.) 1938-ban egyedüli magyarként játszott az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) megalakulásának 75. évfordulója alkalmából rendezett gálamérkőzésen (a szervezők meghívták Sáros Györgyöt és Bíró Sándort is, de ők nem kaptak kiutazási engedélyt). A gála meccset a hazai csapat nyerte 3–0-ra.
Az 1938-as világbajnokság programfüzete (fotók: Puskás Intézet)
A kolumbiai munkája után ténylegesen visszavonult. Ezután edzőként dolgozott Cipruson, Görögországban és Olaszországban. Zsengellér Gyula pályafutása során nyert ciprusi bajnokságot és ciprusi kupát is szakvezetőként, illetve Ciprus szövetségi kapitányaként is vállalt feladatokat 1958-tól 1959-ig. A legendás labdarúgó 83 évesen, 1999. március 29-én a ciprusi Nicosia városában hunyt el. Földi maradványait végakarata szerint 2013-ban Cegléden helyezték örök nyugalomra. A város sporttelepe az ő nevét viseli, valamint emléktermét is berendezték a város sportmúzeumában, ugyancsak 2013-ban Cegléd posztumusz díszpolgára lett. Fia, Zsengellér Zsolt sportújságíró, a Képes Sport korábbi munkatársa.
Carlos Bianchi, Hugo Sanchez, Puskás Ferenc, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc és Deák Ferenc az 1997. január 20-i müncheni IFFHS-gálán. Az eseményen a szervezet Zsengellért 2012-ben nyolcadik helyre sorolta minden idők legjobb góllövői közül, az élvonalbeli nemzeti bajnokságokban szerzett gólok számát figyelembe véve. (Fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
NÉVJEGY: ZSENGELLÉR GYULA
Született: 1915. december 27., Cegléd „Ábel”
Elhunyt: 1999. március 29., Nicosia (Ciprus)
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 39/32 (1936–1947)
Klubjai játékosként: Salgótarjáni BTC (1931–1936) Újpest FC/Újpesti TE (1936–1947), AS Roma (olasz, 1947–1949), Anconitana (olasz, 1949–1950) Deportivo Samarios (kolumbiai, 1951–1953, játékos-edző)
Kiemelkedő eredményei játékosként: Világbajnoki ezüstérmes (Magyarország 1938), Balkán-kupa-győztes (1947), Főiskolai világbajnok (1935), Közép-európai Kupa-győztes (1939), 4-szeres magyar bajnok (1938–1939, 1945 tavasz, 1945-1946, 1946-1947), 3-szoros magyar bajnoki ezüstérmes (1937–1938, 1940–1941, 1941–1942), 2-szeres magyar bajnoki bronzérmes (1936–1937, 1939–1940), 5-szörös magyar gólkirály (1937–1938: 31 találattal, 1938–1939: 56 találattal, 1942–1943: holtversenyben, 26 találattal, 1943–1944: 33 találattal, 1945 tavasz: 36 találattal)
Csapatai edzőként: AS Cosenza (olasz, 1950), Deportivo Samarios (kolumbiai, 1951–1953, játékos-edző), Pezoporikos Larnaca (ciprusi, 1953–1956), APOEL Nicosia (1956–1957), Néa Szalamína (ciprusi, 1957–1959), Ciprusi szövetségi kapitány (1958–1959), AS Cosenza (olasz, 1959–1961) Salernitana (olasz, 1962) US Sarom Ravenna (olasz, 1962–1964), Apollon Kalamarias (görög, 1964–1965) APOEL Nicosia (ciprusi, 1965–1966), Pezoporikos Larnaca (ciprusi, 1966–1968), Anorthosis Famagusta (ciprusi, 1968–1969), Pezoporikos Larnaca (ciprusi, 1970–1971), AS Cosenza (olasz, 1971–1972, szaktanácsadó) Olympiakosz Volosz (görgö, 1972–1974), APOEL Nicosia (ciprusi, 1974–1976), APOP Paphos (ciprusi, 1976–1979)
Sikerei edzőként: ciprusi bajnok (1953–1954), ciprusi kupa-győztes (1975–1976), ciprusi 2. osztály bajnoka (1976–1977)
(Borítókép: Zsengellér Zsolt)
