Tizenkilenc éve halt meg az Aranycsapat és a Dorogi Bányász egykori kapusa.
Ilku István 1933. március 6-án Budapesten látta meg a napvilágot. Fiatalon a családjával Dorogra költöztek, ahol a kiváló kapus az egész pályafutását töltötte. Az első élvonalbeli mérkőzése 19 éves korában, 1952. szeptember 28-án a Budapesti Honvéd elleni bajnoki volt – a kispesti csapat Kocsis Sándor és Budai II László góljaival 2–0-ra győzött.
Ilku István és Budai II László a Dorog – Bp. Honvéd bajnokin. (Fotó: Puskás Intézet)
Ilku István 1968-ig védett Dorogon, 352 NB I-es találkozón őrizte a csapat kapuját. A bányászcsapattal 1952-ben kupadöntőbe jutott, a fiatal portás csereként állt be a szünetben Kamarás Mihály helyére, 3–1-es állásnál. Ilku nem kapott gólt a fináléban, de a Dorog 3–2-es vereséget szenvedett az MTK-tól. A dorogi ikon legjobb bajnoki helyezését a gárdával az 1962–1963-as szezonban érte el, amikor az együttes a 4. helyen végzett az NB I-ben, és csupán rosszabb gólkülönbsége miatt maradt le a dobogóról. Ilku István az évek folyamán együtt játszhatott két testvérével, Péterrel és Jánossal, valamint csapattársa, majd edzője volt az Aranycsapat legendája, Buzánszky Jenő.
Ilku Istvan (jobbról a második) a Budapest-válogatott kapusaként, az 1956. február 15-i Isztambul–Budapest (1–3) mérkőzésen. (Fotó: Puskás Intézet)
A tehetséges kapus a szintén dorogi nevelésű Grosics Gyula mögött kevés lehetőséget kapott a magyar labdarúgó-válogatottban. 1956 és 1963 között mindössze 10 alkalommal védett, de 75-ször a tartalékok közé jelölték és 34 nem hivatalos találkozón is őrizte a nemzeti csapat kapuját. Érdekesség, hogy első válogatottsága, 1956. február 29-én a Libanon elleni barátságos mérkőzés csak 44 évvel a találkozó után lett hivatalosan is az első fellépése. Így Puskás Ferenccel közösen négyszer szerepelt a válogatottban, a Real Madrid világsztárja az egyik legkedvesebb csapattársaként emlegette. Ilku játszott az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon, az előbbin a Mexikó elleni 4–0-ra megnyert csoportmeccsen, az utóbbin a Bulgária elleni 6–1-es magyar diadalt hozó csoportmérkőzésen állt a gólvonalon.
1968-as visszavonulása után is maradt Dorogon, és több mint 25 éven át segítette szeretett klubját utánpótlás- és kapusedzőként. Sőt, később az edzői feladatok mellett a teljes dorogi sportlétesítmény főgondnoka lett. Ilku István 72. születésnapja után néhány héttel, 2005. április 16-án hunyt el Esztergomban. Sírja a Dorogi Temetőben található.
