97 éve született az Aranycsapat legendás hálóőre, Grosics Gyula.
Grosics Gyula 1926. február 4-én Dorogon született. Mindösszesen 19 éves volt, amikor bemutatkozhatott a Dorogi AC színeiben az élvonalban. 1947-ben igazolt a fővárosi MATEOSz MSE-hez, majd három évvel később a korszak sztárcsapatához, a Budapest Honvédhoz került. A kispestiekkel háromszor volt magyar bajnok A kommunista államhatalom 1955-ben ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta labdarúgástól, valamint a Budapest Honvédtól Tatabányára „száműzték”. 1956-os forradalom és szabadságharc után ő is csatlakozott a Budapest Honvéd gárdájához, s részt vett a letiltott dél-amerikai túrán.
Grosics Gyula. (Fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
A hazatérés után Tatabányán kellett folytatnia a pályafutását. A bányászvárosi együttest 1956 és 1962 között erősítette. Ezután szeretett volna a Ferencvároshoz szerződni, de a nem engedték neki, ezért abbahagyta a futballt. Csak a 82. születésnapján lett a Ferencvárosi TC igazolt játékosa, a Ferencváros–Sheffield United barátságos meccs előtt a kezdőcsapatban tapsolhatott neki az Albert Stadion telt házas közönsége.
Grosics Gyula 1954-es világbajnoki ezüstérme. (Fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
A magyar labdarúóg-válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget. 21 évesen Albánia ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban. A válogatott tagjaként 1947-ben Balkán-kupát, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes nyert. A legendás hálóőr három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) védett.
NÉVJEGY: GROSICS GYULA
Született: 1926. február 4., Dorog
Elhunyt: 2014. június 13., Budapest
Posztja: kapus
Válogatottság/gól: 86/– (1947–1962)
Csapatai játékosként: Dorogi AC (1941–1947), MATEOSz MSE (1947–1950), Bp. Honvéd (1950–1955), Tatabányai Bányász (1956–1962), Ferencvárosi TC (2008)
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnoki ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa-kupa-győztes (1948–1953), 3-szoros magyar bajnok (1950 ősz, 1952, 1954)
Klubjai edzőként: Tatabányai Bányász (1963), Salgótarjáni BTC (1964–1965), Központi Sport Iskola (1966), kuvaiti szövetségi edző és szakfelügyelő (1966–1968)
Grosics Gyula hagyatékát a Puskás Intézet őrzi és mutatja be kiállításokon.
