Nekünk magyaroknak biztosan a világ egyik legjobb kapusa, a tíz éve elhunyt Grosics Gyula.
Grosics Gyula 1926. február 4-én Dorogon született. 1941-ben a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását, majd négy év múlva, mindössze 19 évesen védett először az NB I-ben. Első meccse 1945. október 21-én a Budafok ellen 3–2-re megnyert hazai bajnoki volt. Két idényen keresztül őrizte a dorogi csapat kapuját az élvonalban. Az 1945–1946-os idényben 31 mérkőzésen állt a gólvonalon, 1946–1947-es évadban pedig 30 találkozón kapott lehetőséget. Utolsó dorogi évében már együtt játszott jó barátjával, későbbi válogatott csapattársával, Buzánszky Jenővel. 1949-ben „disszidálási szándék” vádjával őrizetbe vette az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) és egy évre eltiltották a válogatottól.
Grosics Gyula Dorog város díszpolgári kitüntése (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grosics Gyula dorogi oklevele (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
1947-ben igazolt a fővárosi MATEOSz MSE-hez, majd három évvel később a Budapesti Honvédhoz került. Puskás Ferencékkel háromszor volt magyar bajnok (1950 őszén 15 bajnokin, 1952-ben 18 bajnokin, 1954 pedig 15 meccsen védett).
1955-ben aztán a kommunista államhatalom ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta a labdarúgástól, valamint a Budapesti Honvédtól Tatabányára „száműzték”. 1956-os forradalom és szabadságharc után ő is csatlakozott a Budapesti Honvéd gárdájához, s részt vett a letiltott dél-amerikai túrán.
Grosics Gyula 1950 őszi NB I-es bajnoki aranyérme (fotók: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
A hazatérése után Tatabányán kellett folytatnia a pályafutását. A bányászvárosi együttest 1956 és 1962 között erősítette. Ezután szeretett volna a Ferencvároshoz szerződni, de a nem engedték neki, ezért abbahagyta a futballt. Csak a 82. születésnapján lett a Ferencvárosi TC igazolt játékosa, a Ferencváros–Sheffield United barátságos meccs előtt a kezdőcsapat tagjaként köszönthette az Albert Stadion telt házas közönsége.
Grosics Gyula olimpiai akkreditációs igazolványa, 1952 (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
A magyar labdarúgó-válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget. 1947-ben 21 évesen Albánia ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban, Zakariás Józseffel együtt. A válogatott tagjaként 1947-ben Balkán-kupát, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes nyert. A legendás kapus három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) védett.
Grosics Gyula 1954-es világbajnoki ezüstéreme eredeti dobozban (fotók: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grosics Gyula vb-akkreditációs igazolványai (1954, 1958, 1962) (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grosics Gyula visszavonulása után vezetőedzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, és a Központi Sport Iskolában. Külföldön kuvaiti szövetségi edzőként és szakfelügyelőként vállalt munkát. Grosics 2007-ben a szakmai tanácsadó testület tagjaként részt vett a Puskás Akadémia megalapításában. A legendás kapus tíz éve, 2014. június 3-án hunyt el Budapesten, 88 éves korában. Nyughelye a budapesti Szent István-bazilikában található. Nevét 2011 óta a tatabányai futballstadion őrzi. A hagyatékát 2016 óta a Puskás Intézet gondozza és mutatja be kiállításokon.
Grosics Gyula a Salgótarjáni BTC edzőjeként (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
NÉVJEGY: GROSICS GYULA
Született: 1926. február 4., Dorog
Elhunyt: 2014. június 13., Budapest
Posztja: kapus
Válogatottság/gól: 86/– (1947–1962)
Csapatai játékosként: Dorogi AC (1941–1947), MATEOSz MSE (1947–1950), Bp. Honvéd (1950–1955), Tatabányai Bányász (1956–1962), Ferencvárosi TC (2008)
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnoki ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa-kupa-győztes (1948–1953), Európa-kupa 2. (1955–1960), 3-szoros magyar bajnok (1950 ősz, 1952, 1954), 2-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (1951, 1953)
Klubjai edzőként: Tatabányai Bányász (1963), Salgótarjáni BTC (1964–1965), Központi Sport Iskola (1966), kuvaiti szövetségi edző és szakfelügyelő (1966–1968)
