Száztíz éve alapították a dorogi futballklubot, amelynek történetét relikviáink segítségével elevenítjük fel.
1914. március 1-jén alakult meg a Dorogi Athlétikai és Futball Club. Az egyesület számos szakosztállyal büszkélkedhetett. Az atlétika és a labdarúgás után elindult a birkózó-szakosztály, majd megjelentek az úszás, a teke és a tenisz is a klub életében.
Grosics Gyula oklevele a Dorogi AC alapításának 90. évfordulójára (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grosics Gyula a Dorogi FC örökös tagja oklevél (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
A dorogi futballcsapatban rengeteg legendás magyar játékos szerepelt az elmúlt 110 évben. Az Aranycsapat tagjai közül Dorogon nevelkedett és mutatkozott be az NB I-ben Grosics Gyula. Jó barátja és csapattársa Buzánszky Jenő 1947-ben került Dorogra, ahol 1960-ig futballozott. Visszavonulása után 1961-től 1965-ig és 1967-től 1969-ig irányította az együttest. A dorogi stadion 2010 óta viseli Buzánszky Jenő nevét. Szintén a klub játékosa volt az Aranycsapat másik kapusa, Ilku István, aki egész pályafutását a bányászvárosi együttesnél töltötte. Rajtuk kívül olyan kiválóságok játszottak Dorogon mint a csapat történetének egyetlen gólkirálya Monostori Tivadar, aki holtversenyben 15 találattal lett az NB I gólkirálya az 1958–1959-es szezonban. Szintén Dorogon rúgta a bőrt a magyar labdarúgó-válogatott korelnöke, Bödör László, a Ferencvárossal Vásárvárosok Kupája-győztes (VVK) Karába János, az FTC-vel Kupagyőztesek Európa-kupája-döntős (KEK) Mucha József, vagy a világválogatott Szűcs Lajos.
Buzánszky Jenő Dorogi Bányász zászlója (fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)
Buzánszky Jenő emlékplakettje, amit a Dorogi Bányász megalakulásának 50. évfordulójára kapott (fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)
Buzánszky Jenő oklevele, amelyet a Dorogi Bányász megalakulásának 75. évfordulójára kapott (fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)
A klub először 1945-től 1947-ig szerepelt az NB I-ben, majd két idény múlva az NB II Közép csoportot megnyerve jutott vissza az élvonalba. A Dorogi Bányász megszakítás nélkül egészen 1966-ig maradt az első osztály tagja. Ezt követően még az 1973–1974-es és az 1976–1977-es szezonban szerepelt az NB I-ben. A gárda legjobb helyezését az élvonalban az 1962–1963-as bajnokságban érte el, amikor Buzánszky vezetésével a negyedik helyen végzett a tabellán 30 ponttal, mint a bronzérmes Újpest. A dorogi együttes mindössze rosszabb gólkülönbség miatt maradt le a dobogóról. A csapat a legkevesebb gólt kapta ekkor a bajnokságban és a második MTK is csupán egy pontra volt. A teljesítményével kiérdemelte a vidék legjobbja címet. Ezt az 1950-es őszi és az 1955-ös bajnoki ötödik hellyel és az 1954-es bajnoki hatodik hellyel is kivívta.
Buzánszky Jenő 1952-es kupa ezüstérme (fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)
A magyar kupában 1952-ben egészen a döntőig jutott a Dorogi Bányász. A menetelés során a Keltex gárdáját 10–1-re verte, a nyolcaddöntőben 2–1-re nyert az Újpest ellen (akkor Bp. Dózsa), a legjobb nyolc között a Ceglédi Lokomotívot ütötte ki 4–0-ra, majd az elődöntőben 4–2-re legyőzte a Csepelt. A fináléban Aspirány Guztáv góljával vezetett a Dorog, de az MTK (akkor Bp. Bástya) fordított és 3–1-re elhúzott. Pozsonyi Ignác találata már csak a felzárkózáshoz volt elég, a döntőt 3–2-re Hidegkuti Nándorék nyerték.
(A borítóképen Buzánszky Jenő /balra/ dorogi mezben.)
