Tíz éve hunyt el Puskás Ferenc legendás madridi csapattársa, Alfredo Di Stéfano.
A Real Madrid kiválósága 1926. július 4-én született az argentin fővárosban, Buenos Airesben. Argentínában a River Plate és a Huracán együtteseiben futballozott, majd 1949-ben az argentínai játékossztrájk miatt a kolumbiai Millonarios gárdájához igazolt. Di Stéfano dél-amerikai pályafutása során három kolumbiai és két argentin bajnokságot nyert, illetve kétszer volt kolumbiai gólkirály és egyszer argentin gólkirály. A legnagyobb sikere, hogy 1947-ben az argentin válogatottal Copa Americát nyert. Di Stéfano az argentin mellett a kolumbiai válogatott mezét is magára öltötte a karrierje alatt.
Alfredo Di Stéfano a Real Madrid mezében (fotó: Puskás Intézet)
Raymond Kopa, Alfredo Di Stéfano és Puskás Ferenc (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Di Stéfano, Didi és Puskás Ferenc (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
A „Szőke nyíl” 1953-ban a Real Madridhoz szerződött. A „királyi gárda” csak nagy nehézségek árán tudta leigazolni, megelőzve az ősi rivális Barcelonát. Di Stéfanónak a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) szabályai szerint vissza kellett volna térnie a River Plate csapatához, a katalánok pedig az argetin klubbal egyeztek meg a játékos vételáráról, sőt az átigazolási díj felét ki is fizették (kb. 43500 dollár). A kolumbiai bajnokság, ahol a labdarúgó játszott nem a FIFA fennhatósága alátartozott. Közben a Millonarios megegyezett Di Stéfanóról a Real Madriddal, amit jeleztek is River Plate vezetőségének. A Barcelona nem vette figyelembe az üzletkötés során a kolumbiai bajnokot. A katalán sztáralakulat leigazolta Di Stéfanót, de ekkor a Spanyol Labdarúgó Szövetség megtiltotta a külföldi játékosok spanyol bajnokikon való szerepeltetését (ez a szabály elévült miután a Real Madrid igazolta le). A patthelyzetben a spanyol sporthivatal hozott ítéletet. A döntés értelmében Di Stéfanónak négy évet a Real Madrid és Barcelonában felváltva kellene volna játszania, először a „királyiaknál.” A Real Madrid az év végéig leigazolta a támadót, majd a FIFA közbelépett és kijelentették a teljes szezont a madridi együttesben kell töltenie. Ebbe a Barcelona nem egyezett bele. Az FC Barcelonánál Marti Carreto elnököt lemondásra kényszerítették és az őt helyettesítő menedzsment széttépte a szerződést, ami lehetővé tette a játékos számára, hogy a Real Madridba igazoljon, azzal a feltétellel, hogy a Real Madrid kifizette a katalánoknak a River Plate együttesének már odaadott átigazolási díjat. Az eset máig vitákat szül a rajongók körében, a Barca szurkolói szerint Di Stéfano megszerzése Spanyolország diktátora, Francisco Franco tábornok miatt hiúsult meg.
Kubala László, Di Stéfano és Puskás Ferenc FC Barcelona mezben Kubala búcsúmérkőzésén (fotó: Puskás Intézet/Kubala-hagyaték)
Di Stéfano 1953 és 1964 között erősítette a Real Madridot. A legendás játékos a madridi együttessel 8-szor volt spanyol bajnok, 5-ször nyert Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK), illetve 1-1 alkalommal emelhette magasba a spanyol kupát és az Interkontinentális Kupát. Di Stefano öt BEK-döntőben is gólt szerzett.1956-ban a francia Reims ellen a 14. percben volt eredményes (így hozzá fűződik az első BEK-finalista gól a Real Madrid történetében). Egy évvel később az olasz Fiorentina kapuját büntetőből vette be, 1958-ban a szintén olasz AC Milan ellen talált be. 1959-ben ismét a Reims szurkolóit bosszantotta. Az 1960-as BEK-döntőben, amelyen Puskás négy gólig jutott (ez máig rekord!), Di Stéfano három találatot szerzett a nyugatnémet Eintracht Frankfurkt ellen. Az argentin-spanyol játékos Puskással a legereményesebb (7-7 góllal) labdarúgónak számít a BEK-döntőket tekintve a „királyi gárda” történelmében. Di Stéfano kétszer BEK-ezüstérmes is volt, 1962-ben és 1964-ben. Utóbbi mérkőzés az utolsó találkozója lett a Real Madridban. A legenda a csapat színeiben 396 mérkőzésen 308 gólt szerzett.
Di Stéfano, Puskás Ferenc és Francisco Gento a BEK-trófeával (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
A Real Madrid csapata az öt BEK-serleggel és az Interkontinentális Kupával (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Di Stéfano és Puskás a Real Madrid 1962-es spanyol kupa-győzeleme után a madridi öltőzőben a trófeával (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Di Stéfano a teljesítményével kétszer érdemelte ki az Aranylabdát: 1957-ben és 1959-ben. Harminc évvel később pedig megkapta a szuper aranylabdát (egyedül a futballtörténelemben), a France Football magazin 30 éves évfordulója alkalmából a díjat akkor az elmúlt három évtized legjobb játékosának ítélték oda (csak európai játékosok jöhetett szóba, tehát Pelé és Diego Maradona nem!). Az ötszörös spanyol gólkirály az 1964-es BEK-döntő elveszítése után összeveszett a Real Madrid legendás elnökével, Santiago Bernabéu Yestével, ezért az Espanyolhoz igazolt. Az aktív játékot két évvel később ott fejezte be.
Puskás Ferenc és Alfredo Di Stéfano egy madridi ünnepségen (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Puskás Ferenc (Real Madrid mezben) és Di Stéfano (Espanyol mezben) (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
1963 nyarán a Real Madrid Dél-Amerikában túrázott, a „kirándulás” venezuelai állomásán Di Stéfanót fogságba ejtették. A legendás játékost egy caracasi szállodából rabolták el a venezuelai Nemzeti Felszabadítási Front nevű gerillaszervezet emberei, hogy felhívják magukra a figyelmet. A gerillák az ország elnökének hatalmát akarták megdönteni. Di Stéfanót nem bántották, és három nap után elengedték, mivel sikerült a szervezetükre vonni a világ figyelmét. Di Stefano 42 évvel később egy filmbemutató kapcsán találkozott az egyik elrablójával, Paul de Rióval, aki hazájában figyelemre méltó festő- és szobrászkarriert futott be.
Alfredo Di Stéfano (fotó: Puskás Intézet)
Di Stefano a spanyol válogatottban 1957-től 1961-ig 31 mérkőzésen 23 gólt ért el, azonban a spanyol válogatottal sosem játszott világbajnokságon. Bár az 1962-es vb-n Puskással közösen a keret tagja volt, de a chilei tornán sérülése miatt nem lépett pályára. Sokan Di Stéfanót úgy emlegetik, mint a legjobb játékost, aki nem játszott vb-n.
Alfredo Di Stéfano, Luis Suárez és Puskás Ferenc a spanyol válogatott edzőtáborában (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Di Stéfano (balra) és Puskás Ferenc (jobbbra) a spanyol válogatott edzőmelegítőjében (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Di Stéfano visszavonulása után vezetőedzőként dolgozott az Elche, a Boca Juniors, a Valencia, a Sporting Lisszabon, a Rayo Vallecano, a Castellón, a River Plate, s „természetesen” a Real Madrid együtteseinél. Edzői karrierje során argentin bajnokságot és kupát nyert, a Valenciával 1971-ben spanyol bajnok volt, 1980-ban pedig Kupagyőztesek Európa-kupa-győzelmet (KEK) ünnepelhetett. A „királyi gárdát” két ízben irányította (1982–1984, 1990–1991), a madridi klubbal vezetőedzőként spanyol szuperkupát nyert. A Real Madrid tiszteletbeli elnökének 2000-ben választották meg, a pozíciót 2014. július 7-ig haláláig töltötte be. Di Stéfano tíz évvel ezelőtt még megélte a Real Madrid történetének 10. BEK/BL-diadalát, ami után nem sokkal 88 éves korában elhunyt Madridban.
Di Stéfano, Puskás és Gento a BEK-trófeákkal idős korukban (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Di Stéfano aláírásokat osztogat magyarországi látogatásakor (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Puskás és Di Stéfano barátsága az idő és a távolság próbáját is kiállta. 2000-ben az idős Di Stéfano meglátogatta beteg barátját Magyarországon. A találkozó után Puskás Ferencné így nyilatkozott a magyar sajtónak: „Életem talán legszebb, felejthetetlen pillanata volt, amikor a férjem és a mi drága barátunk, Alfredo megölelték egymást a kórházban. Amancio és Alfredo budapesti látogatása megerősítette bennem a hitet, hogy vannak igazi barátaink, vannak, akik nagyon szeretnek bennünket.” A „Szőke nyíl” 2006-ban részt vett Puskás Ferenc temetésén, akitől így búcsúzott: „Többet veszítettem, mint egy barátot.” A legendás páros 1958 és 1964 között erősítette együtt a Real Madridot. A félelmetes duóval a spanyol sztáralakulat négyszer nyert bajnokságot, egyszer kupát és háromszor hódította el a BEK-serleget, valamint az első ízben kiírt Interkontinentális Kupát a Penarol ellen. (A gól nélküli uruguayi meccs után Madridban a spanyol csapat 5–1-re győzött, Puskás a 2. és a 8. percben talált be, Di Stéfano pedig 3. szerzett gólt).
Puskás Ferenc és Di Stéfano (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
NÉVJEGY: ALFREDO DI STÉFANO
Született: 1926. július 4., Buenos Aires (Argentína)
Elhunyt: 2014. július 7., Madrid (Spanyolország)
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 6/6 (1947, Argentína); 4/– (?, Kolumbia); 31/23 (1957–1961, Spanyolország)
Klubjai játékosként: Unión Progresista (argentin, 1940–1943), River Plate (argentin, 1944–1945), Huracán (argentin, 1945–1946), River Plate (1946–1949), Millonarios (kolumbiai, 1949–1953), Real Madrid (spanyol, 1953–1964), Espanyol (spanyol, 1964–1966)
Sikerei játékosként: Copa America-győztes (1947), 5-szörös BEK-győztes (1955–1956, 1956–1957, 1957–1958, 1958–1959, 1959–1960), BEK-döntős (1961–1962, 1963–1964), Interkontinentális Kupa-győztes (1960), 2-szeres Latin Kupa-győztes (1955, 1957), 2-szeres kisklubvilágbajnok (1953, 1956), 8-szoros spanyol bajnok (1953–1954, 1954–1955, 1956–1957, 1957–1958, 1960–1961, 1961–1962, 1962–1963, 1963–1964), 3-szoros kolumbiai bajnok (1949, 1951, 1952), 2-szeres argentin bajnok (1945, 1947), kolumbiai kupa-győztes (1953), spanyol kupa-győztes (1960–1961), Aldao Kupa-győztes *az argentin és az uruguayi bajnokcsapat játszott ezért a serlegért 1913 és 1957 között (1947), aranylabdás (1957, 1959), szuper aranylabdás (1989), BEK-gólkirály (1957–1958, 10 góllal), 2-szeres kisklubvilágbajnokság gólkirály (1953, 4 góllal; 1956, 4 góllal, holtversenyben), 5-szörös spanyol gólkirály (1953–1954, 27 góllal; 1955–1956, 24 góllal; 1956–1957, 31 góllal; 1957–1958, 19 góllal, holtversenyben); 1958–1959, 23 góllal), 2-szeres kolumbiai gólkirály (1951, 31 góllal; 1952, 19 góllal), argentin gólkirály (1947, 27 góllal)
Csapatai edzőként: Elche (spanyol, 1967–1968), Boca Juniors (argentin, 1969–1970), Valencia (spanyol, 1970–1974), Sporting Lisszabon (portugál, 1974), Rayo Vallecano (1975–1976), Castellón (spanyol, 1976–1977), Valencia (1979–1980), River Plate (1981–1982), Real Madrid (1982–1984), Boca Juniors (1985), Valencia (1986–1988), Real Madrid (1990–1991), A Real Madrid tiszteletbeli elnöke (2000–2014)
Sikerei edzőként: KEK-győztes (1979–1980), spanyol bajnok (1970–1971), 2-szeres argentin bajnok (1969, 1981), argentin kupa-győztes (1969), spanyol szuperkupa-győztes (1990), spanyol másodosztályú bajnok (1986–1987)
