112 éve született a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) egykori elnöke, Barcs Sándor
Bartsch Sándor Ernő Géza 1912. november 10-én Szegeden látta meg a napvilágot. Az értelmiségi családból származó fiatalember 1931-ben tett érettségi vizsgát, majd 1933-1937 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági szakán tanult. 1929-től jelentek meg cikkei a Nemzeti Sportban, amelynek 1933 és 1938 között a rovatvezetője volt.
Barcs Sándor igazolványa az 1948-as londoni olimpiára (fotó: Puskás Intézet)
A második világháború után a Legfelső Ötös Sporttanács tagjává nevezték ki, valamint 1948–1950 között előbb az MLSZ alelnöke, 1950-től 1963-ig pedig a szövetség elnöke lett. Emellett 1950-től harminc éven át az MTI vezérigazgatója volt államtitkári rangban. Barcs 1965-1974 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnökeként is ténykedett.
Barcs Sándor MLSZ elnöki igazolványa, 1957. (Fotó: Puskás Intézet)
1962-ben választották meg az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) alelnökének, tizenhat éven keresztül töltötte be ezt a pozíciót, közben 1972 júliusától 1973 márciusáig a szervezet ügyvezető elnöke is volt. Ő irányította az európai klubtornákat vezető bizottságot, javaslatára írták ki a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK).
Barcs Sándor munkaközben (fotó: Puskás Intézet)
1972-től négy éven keresztül a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) alelnökeként dolgozott. Barcs tagja volt a FIFA végrehajtó bizottságnak, vezette a játékvezetői bizottságot, illetve bekerült az 1974-es világbajnokság szervezőbizottságába. Később az UEFA és a FIFA tiszteletbeli tagjának és az MLSZ tiszteletbeli elnökének választották.
Barcs Sándor UEFA kitűzője (fotó: Puskás Intézet)
Barcs Sándor 2007 januárjában 97 éves korában hunyt el a fővárosban. Az egykori sportvezető politikai pályafutása során a Független Kisgazda Párt tagja volt, amelynek rövid ideig alelnökeként funkcionált. Barcs 1947-1990 között 43 éven át országgyűlési képviselőként dolgozott. 1953-tól 1975-ig és 1980-tól 1989-ig az Elnöki Tanács tagjainak sorában foglalt helyet. Illetve népi ülnök volt a Rajk László és társai elleni koncepciós perben.
