Hatvannyolc éve játszotta utolsó világbajnoki döntőjét a magyar labdarúgó-válogatott.
Az 1954-es világbajnokság előtt az Aranycsapat megnyerte az olimpiát és az Európa-kupát, így esélyesként érkezett a svájci tornára is. Puskás Ferencék a csoportkörben 9–0-ra megverték Dél-Koreát (holtversenyben ez a vb-k történetének legnagyobb arányú győzelme), majd 8–3-ra legyőzték az NSZK válogatottját. Ezután nemzeti csapatunk a nyolcaddöntőben – a sérült Puskás Ferenc nélkül – 4–2-re nyert Brazília ellen, majd a legjobb négy között ugyanilyen arányba verte Uruguayt hosszabbítás után. Válogatottunk az NSZK-val találkozott a fináléban. A mieink Czibor Zoltán és a visszatérő Puskással már a 9. percben 2–0-ra vezettek, de a nyugatnémet együttes fordítani tudott.
Labdarúgó-világbajnokság, döntő, 1954. július 4.
NSZK – Magyarország 3–2 (2–2)
Bern, Wankdorf Stadion, 65 ezer néző, v.: Ling William (angol)
NSZK: Toni Turek – Josef Posipal, Werner Liebrich, Werner Kohlmeyer – Horst Eckel, Karl Mai – Helmut Rahn, Max Morlock, Ottmar Walter, Fritz Walter, Hans Schäfer. Szövetségi kapitány: Herberger Sepp.
MAGYARORSZÁG: Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Czibor Zoltán, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Tóth Mihály. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.
Gólszerzők: Max (11.), Helmut (19., 84.), ill. Puskás (7.), Czibor (9.)
A mérkőzés összefoglalója: