Grosics Gyula hatvan éve búcsúzott a válogatottól.
Az Aranycsapat tagjai közül Grosics szerepelt a legtovább a nemzeti csapatban. A legendás kapus 1947 és 1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget a magyar labdarúgó-válogatottban. 21 évesen Albánia ellen mutatkozott be, 1947-ben tagja volt a Balkán-kupa-győztes válogatottnak, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát nyert, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes volt Svájcban. Grosics Gyula három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) őrizte a magyar csapat kapuját. Búcsúmérkőzése a válogatottban 1962. október 14-én Jugoszlávia ellen volt a Népstadionban. Ezen a találkozón játszott először a nemzeti együttesben Bene Ferenc, az újpesti kiválóság 18 évesen debütált.
„Óriási megtiszteltetés és hatalmas élmény volt, hogy szimbolikusan én vehettem át a stafétabotot Grosics Gyulától a jugoszlávok ellen. Mondanom sem kell, hosszútávon keményen meg kellett küzdenem a helyért, ezt nem lehetett csakúgy megörökölni. Gyuszival kiváló volt a kapcsolatom, rengeteg válogatott túrán és edzőtáborban vettünk részt együtt. Nagyon segítőkész volt, sokat tanultam tőle. Próbált mindent átadni, ami szerinte a fejlődésemet szolgálta” – mesélte honlapunknak Szentmihályi Antal, aki a hatvan évvel ezelőtti mérkőzésen a 4. percben vette át Grosics Gyula helyét a kapuban.
„Sajnálom, hogy kikaptunk a jugoszlávoktól. Nem mintha nagyot hibáztam volna, de engem sokkolt, hogy 31 év után vereséget szenvedtünk tőlük” – tette hozzá Szentmihályi. Az egykori kiváló hálóőr az akkor debütáló Bene Ferencet is méltatta. „Nagyon fiatalon úgy robbant be, mint Albert Flórián. Nem volt kétséges, hogy Bene Ferenc óriási hasznára lesz a magyar labdarúgásnak. Nem véletlenül kapott lehetőséget már 18 évesen.”
„Nagyon kedveltem Grosics Gyulát. Igazi úriember volt az életben, a kapuban pedig ő volt a Csodálatos Párduc. Örülök, hogy egy csapatban játszottam vele”– emlékezett vissza Rákosi Gyula, aki szintén pályára lépett Jugoszlávia ellen.
Barátságos mérkőzés, 1962. október 14.
Magyarország – Jugoszlávia 0–1 (0–0)
Budapest, Népstadion, 40 ezer néző, vezette: Friedrich Seipelt (osztrák)
Magyarország: Grosics Gyula (Szentmihályi Antal, 4.) – Mátrai Sándor, Mészöly Kálmán, Sóvári Kálmán, Solymosi Ernő, Sipos Ferenc, Bene Ferenc, Göröcs János, Rákosi Gyula (Farkas János, 80.), Fenyvesi Máté. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos
Jugoszlávia: Milutin Šoškić – Slavko Svinjarević, Velibor Vasović, Fahrudin Jusufi, Petar Radaković, Željko Perušić, Spasoje Samardžić, Milan Vukelić, Dražan Jerković, Milan Galić, Josip Skoblar. Szövetségi kapitány: válogató bizottság
Gólszerző: Galić (70.)
A mérkőzés összefoglalója:
