A pótolhatatlan Kazal

2022-05-04

Kilencvenhét éve született Buzánszky Jenő.

Az Aranycsapat legendás játékosa 1925. május 4-én született Újdombóváron. Buzánszky a Dombóvári Vasutasban kezdte pályafutását, majd az 1946-ban Pécsre igazolt. Egy évvel később a baranyai városból tette át székhelyét Dorogra. Itt rövid ideig csapattársa volt Grosics Gyula. Buzánszky 13 éven keresztül szolgálta játékosként a Dorogi Bányászt, amellyel az 1948–1949-es szezonban megnyerte a magyar másodosztály küzdelmeit, 1952-ben kupa-döntős volt (a fináléban az MTK győzött 3–2-re a Dorog ellen). A bányászcsapat legjobb élvonalbeli szereplése Buzánszkyval 1955-ben a bajnoki ötödik hely volt.

Buzánszky Jenő dorogi oklevele. (Fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)

1950 és 1956 között 49 alkalommal játszott a nemzeti csapatban, amellyel 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmet nyert. Szerepelt az olimpiai döntőben, az 1953-as angol-magyar 3–6-on, az 1954-es magyar–angol 7–1-en, valamint az ’54-es vb összes mérkőzésén.

Buzánszky Jenő Magyar Sportcsillagok Fala emléktáblája. (Fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)

Játékos-pályafutását bejezve, 1961–től 1972–ig edzőként dolgozott, majd a futball irányításában is részt vett a Komáromi, a Komárom–Esztergom Megyei, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetségben betöltött pozícióin keresztül. 2010 óta az ő nevét viseli a dorogi stadion. Buzánszky Jenő 2015-ben távozott közülünk.

(Buzánszky Jenő fényképes utazási igazolványa az 1940-es évekből. A dokumentum nemrég került a Puskás Intézet birtokába.)

További hírek