Ma már kevesen tudják, de pontosan hatvanöt évvel ezelőtt, az 1953. május 17-én lejátszott Olaszország–Magyarország Európa Kupa-mérkőzést követően az akkor már olimpiai bajnok magyar labdarúgó válogatott, immáron az "öreg kontinens" képzeletbeli trónját is elfoglalhatta, miután megnyerte az Európa Kupát.
Az új római Olimpiai Stadion megnyitóünnepségével egybeesett találkozó döntő fontosságú volt a számunkra, hiszen egy esetleges magyar győzelem esetén mi nyertük volna az Európa Kupát, mely az akkori lebonyolítást tekintve öt éven át tartott (1948-1953), öt nemzet részvételével: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Svájc, Olaszország. Az olaszok azt találták ki, hogy ezen az összecsapáson fognak revánsot venni rajtunk, mivel egy évvel korábban 3–0-ra legyőztük őket a Helsinki olimpia selejtezőjében (az olaszok ezt a mérkőzést nem ismerték el igazi győzelmünknek, mivel állításuk szerint ők csak a tartalékcsapattal képviseltették magukat az ötkarikás játékokon, míg mi a legjobb válogatottal álltunk ki). A vendéglátóink különböző praktikái közé tartozott, hogy nem akarták engedni, hogy a magyar edzések a mérkőzés helyszínén legyenek, továbbá, hogy az összecsapást délután 16.15-re, a legnagyobb melegre írták ki, bízva abban, hogy ezek gyengíteni fogják olimpiai bajnok csapatunkat. Azonban a mieink végül ünneprontók voltak az ünnepen, és Hidegkuti egy, illetve Puskás két góljával simán 3-0-ra nyertek, így legyőzve huszonnyolc év után – immár hivatalosan is – az „azurrit”. A találkozó az Európa Kupa-diadalon túl további sporttörténelmi érdekességeket is tartogatott a számunkra: az Aranycsapat ezen a találkozón futott ki először a jól ismert összeállításában: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor, illetve éppen itt történt meg a „keresztelő” is, ugyanis Szepesi György ezen a meccsen találta ki az „Aranycsapat” elnevezést. A híres rádióriporter így emlékezett az eseményre: „Rómából közvetítettem, mellettem állt az asszisztensem, az Olaszországban is légióskodó Sárosi Béla. Mondom neki, hogy kellene egy név, akkor ugrott be, hogy nevezzük Aranycsapatnak, mivel nincs még egy ilyen csapat.”
Az 1948 és 1953 közötti Európa Kupa-kiírás meccsei között, a válogatott szempontjából több felejthetetlen találkozó is volt akár pozitív, akár negatív értelemben. Itt van például a negyedik mérkőzés, melyen Prágában a Csehszlovákok 5-2-re kiütötték a mieinket. Ez a találkozó volt Sebes Gusztáv első mérkőzése a kispadon szövetségi kapitányként. Alig egy hónappal később újabb „kiütést” mutatott az eredményjelző, azonban ekkor már mi voltunk a győztesek, és 6-1-re vertük itthon a „sógorokat”. Az 1952. szeptember 20-ai berni mérkőzés azért maradt emlékezetes, mert úgy nyert a válogatott 4-2-re, hogy a svájciak még 2-0-ra vezettek és onnan sikerült a bravúros fordítás. A magyar csapat a pontot az i-re, 1953. május 17-én a 3-0-s olaszországi győzelmével tette fel, amikor behozhatatlan előnyre tett szert a kupatabellán, és hiába volt még hátra két másik mérkőzés, megnyerte a rangos trófeát.
A csapatkapitány, Puskás Öcsi, évekkel később így emlékezett a meccsre: „Az olaszok legyőzését valóban az Aranycsapat legjobb mérkőzései közé kell sorolni. Előtte egy hónappal, Pesten nem tudtuk megverni az osztrákokat, így nem tűnt egyszerűnek a római meccs. De szerencsére mindenki tette a dolgát, és simán nyertünk.”
Az olasz közvélemény, amely nem titkoltan reménykedett az olimpiai bajnok elleni sikerben, már a mérkőzés alatt nyugtázta, hogy a magyarok egy más szintet képviselnek, mint a kedvenceik. A beszámolók szerint a lefújást követően a közönség egyöntetűen ünnepelte a győztes együttest. Az olasz lapok pedig a meggyőző fölényben játszó magyar válogatottat dicsérték:
Corriere dello Sport: „Csodálatos sportesemény a stadionavatón” címmel írt: „A magyar játékosok technikailag, taktikailag, de fizikailag is jóval felülmúlták az olasz labdarúgókat. A magyar együttes a legtökéletesebben játssza a három hátvédes rendszert.”
La Gazetta dello Sport: „A kiábrándulás egyedül nem elég” címmel írt: „A magyarok példát mutattak, hogyan lehet magas fokú fejlődést elérni a labdarúgásban. Azok a magyarok, akik közel 30 éve nem tudtak győzni ellenünk, ma magasan fölöttünk állnak.”
És hogy milyen „csoda” is született azon az ’53-as forró májusi napon Rómában? Az Aranycsapat ismert sikereihez – az olimpiai győzelemhez, az angolok elleni összecsapásokhoz, vagy éppen az ’54-es világbajnoki meneteléshez – immáron hozzá vehetjük az Európa Kupa megnyerését is.
