Grosics Gyula vezetőedzőként hatvan éve nyerte meg az NB I/B-t a Salgótarjáni BTC-vel, amely így feljutott az élvonalba.
A Salgótarjáni BTC az 1947–1948-es idénytől az 1962–1963-as bajnoki esztendőig volt az NB I tagja. Ekkor ismételten átalakították a magyar bajnoki rendszert: hazánk újra átállt szovjet mintára a naptári lebonyolításra és létrejött az NB I/B, amely a magyar másodosztálynak felelt meg. A Salgótarján az első, 1963-as őszi idényében még nem tudott feljutni az NB I/B-ből az élvonalba. Ezután nevezték ki a csapat élére az Aranycsapat legendás kapusát, Grosics Gyulát.
Részletek Grosics Gyula salgótarjáni edzői naplójából (fotók: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grosics 1962-ben fejezte be a játékot, s utolsó együttesénél, a Tatabányánál kezdte el edzői pályafutását. Az 1964-es idényben a Salgótarjáni BTC-vel a feljutásért és bajnoki címért küzdött végig, a versenyfutás egészen 1964. november 8-ig, az NB I/B utolsó, vagyis a 30. fordulójáig szoros maradt. Az SBTC a Budafokot látta vendégül, s a hazai győzelemmel biztossá válhatott a nógrádi csapat elsősége.
Grosics Gyula edzői sípja (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grosics Gyula edzői futballcipője (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
A mérkőzés 2. percében a hazaiak rövid felszabadítására Bakonyi László csapott le, majd húsz méterről a kapu bal oldalába lőtte a labdát az elcsúszott kapus mellett (0–1). Néhány perc múlva egyenlített a Salgótarján: Toldi Miklós keresztlabdájával az olimpiai bajnok Básti István ment el bal szélen, s ezt követően a tizenhatos oldalvonaláról a bal alsó sarokba bombázott (1–1). A 18. percben Básti ívelését Kriskó Lajos csúsztatta a jobb alsó sarokba (2–1). Az első félidő végén Taliga Ferenc beadására Kriskó érkezett jó ütemben és közelről a hálóba gurított (3–1). A 82. percben aztán Kriskó klasszikus mesterhármast szerzett: a vendégek rosszul szabadítottak fel, a salgótarjáni játékos pedig fantasztikus mozdulattal a kapu jobb oldalába ollózott (4–1). Nem sokkal később ismét Kriskó volt a főszereplő, amikor az ötös sarkáról a kapu jobb sarkába juttatta a labdát. A találkozó végén Jeck Ferenc állította be a végeredményt: a budafoki támadó fejjel szerzett gólt (5–2). (A mérkőzés összefoglalója a Népsport 1964. november 9-i lapszámában megjelent tudósítása nyomán készült.) A sikerrel a Salgótarján megnyerte az NB I/B-t, attól függetlenül, hogy a rivális Ózd mérkőzése a köd miatt félbeszakadt és csak november 14-én fejezték be.
1964. november 8., NB I/B, 30. forduló
Salgótarján, Kohász Stadion, 3500 néző, v.: Wottava Tibor
SALGÓTARJÁNI BTC – BUDAFOKI MTE-KINIZSI 5–2 (3–1)
Salgótarján: Cserháti – Sándor, Salgó, Oláh – Szojka, Toldi – Kriskó, László, Horváth Z., Taliga, Básti. Vezetőedző: Grosics Gyula
Budafok: Németh – Szántó, Kiss, Dobes – Zsidakovics, Bánkuti – Pataki, Haraszti, Gombkötő, Bakonyi, Jeck. Vezetőedző: Bánáti Rezső
G.: Básti (8.), Kriskó (18., 40., 82., 85.), ill. Bakonyi (2.), Jeck (90.)
Grosics Gyula (a felső sorban középen) salgótarjáni vezetőedzőként, mellette balra Básti István (fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grocsisék 38 ponttal (két pont járt a győzelemért, egy a döntetlenért), 16 sikerrel, 48 rúgott góllal (második legtöbb) és 19 kapott góllal (legkevesebb) végeztek az első helyen a 37 pontos Ózdi Kohász és a 34 pontos Oroszlányi Bányász előtt. Grosics Gyula a következő, vagyis az NB I 1965-ös kiírásában 13 élvonalbeli bajnokin ült a salgótarjáni kispadon, viszont a Budapesti Honvéd elleni 1965. június 19-i 1–0-s vereség után Szűcs György váltotta.
„Hatvan éve került vissza a Salgótarján az NB I-be. Már nem emlékszem a Budafokkal játszott mérkőzésünkre, hiszen nagyon régen volt. Azt tudom, hogy gólt szereztem, ahogyan későbbi csapattársam és jó barátom Jeck Ferenc, aki ekkor még Budafokon futballozott. Emlékszem, hogy Gyula bácsi tett be először a nagycsapatba engem és Szalay Miklóst az NB I-ben. Nagyon kedveltem Gyula bácsit, nagyszerű ember volt és jó edző. Szerette a fiatal tehetséges labdarúgókat, megadta nekik mindig az esélyt, sokat tanított bennünket. Mindeközben figyelt ránk és óvott minket. Remek kis csapatunk volt a másodosztályban, boldog vagyok, hogy a részese lehettem. Aztán az élvonalban Gyula bácsi hiába próbálkozott mindennel, egyszerűen semmi sem jött össze. Érdekes volt megtapasztalni, hogy mekkora különbség van a két bajnokság között. Aztán szerencsére belerázódtunk a dolgokba, de akkor már sajnos nélküle. Nagyon örülök neki, hogy a pályafutásom elején Grosics Gyulától tanulhattam. Jó szívvel gondolok vissza rá” – mondta honlapunknak az idén 80 éves olimpiai bajnok Básti István.
