Nyolcvanhárom éve született Albert Flórián.
Albert Flórián 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón, a Ferencvároshoz 1952-ben került, majd a klub saját nevelésű labdarúgójaként, alig pár héttel a 17. születésnapja után, 1958. november 2-án mutatkozott be az NB I-ben. A Diósgyőr elleni bajnokin duplázott, a 74. és a 89. percben volt eredményes a Népstadionban, aminek köszönhetően az FTC 3–1-re győzött. Albert, aki egész pályafutását a Fradiban töltötte 1974. március 17-én lépett pályára utoljára hőn szeretett csapatában. A Zalaegerszeg elleni NB I-es találkozón a Népstadionban, az 54. percben lépett pályára csereként, Kű Lajost váltva és a 78. percben ő állította be a 3–0-s végeredményt. Így keretbe zárta ferencvárosi karrierjét. A „Császár” 1958-tól 1974-ig 537 mérkőzésen 383 találatot ért el az FTC színeiben. Albert Flórián a Ferencvárosi TC-vel négyszer volt magyar bajnok (1962–1963, 1964, 1967, 1968) és háromszor lett az NB I gólkirálya (1960 – 27 találattal, 1961 – 21 találattal, 1965 – 27 találattal). Az 1972-es magyar kupa-döntőben a 84. percben iratkozott fel az eredményjelzőre a Megyeri úti stadionban, ezzel csapata 2–1-re verte a Tatabányát, s tizennégy év szünet után ismét magasba emelhette a trófeát. (Az FTC drukkerei az 1948–1949-es bajnoki elsőséget követően az újabb NB I-es aranyéremre is tizennégy évet kellett várniuk). Az év labdarúgójának kétszer (1966, 1967) választották.
Albert Flórián (alsó sorban jobbról a második) a Ferencváros csapatában (fotó: Puskás Intézet/Csanádi-hagyaték)
A nemzetközi színtéren szintén páratlan eredményeket produkált. Az 1964–1965-ös szezonban négy góllal vette ki a részét a Ferencváros Vásárvárosok kupa-győzelemből (VVK-győzelemből), amely – a Közép-európai Kupát és a Bajnokok Tornáját nem számítva – az egyetlen magyar klubsiker a nemzetközi kupákban. A Fradi Tironóban verte 1–0-ra a Juventust. Három évvel később nyolc találattal segítette a klubot, amely újra a VVK-döntőig jutott, ám a fináléban a magyar csapat alul maradt az angol Leeds Uniteddel szemben. Az 1971–1972-es évadban az UEFA-kupában menetelt a legjobb 4 közé a Fradival, sőt az angol Wolverhampton elleni első meccsen bevette az ellenfél kapuját, viszont a 2–2-es döntetlen után a zöld-fehérek 2–1-re kikaptak a visszavágón.
Novák Dezső, Albert Flórián és Csanádi Árpád a ferencvárosi öltözőben (fotó: Puskás Intézet/Csanádi-hagyaték)
Albert Flórián a magyar labdarúgó-válogatottban 1959 és 1974 között 75 mérkőzésen 31 gólt szerzett. Az utolsó, 1955–1960-as Európa-kupában második volt, majd 1960-ban részt vett a római ötkarikás játékokon, ahol a magyar olimpiai válogatottal harmadik lett. A „Császárnak” szerepelt az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon, az előbbin ő volt a vb-gólkirály 4 találattal – holtversenyben –, valamint megválasztották a chilei torna legjobb fiatal játékosának. Az FTC klasszisa az 1964-es Európa-bajnokságon bronzérmet nyert a nemzeti csapattal, négy évvel később pedig negyedik helyen végzett az együttessel a belgiumi kontinensviadalon.
Albert Flórián (alsó sorban balról a második) a magyar válogatottban (fotó: Puskás Intézet/Csanádi-hagyaték)
Albert pályafutása egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor 1967-ben első és máig egyetlen magyar játékosként megkapta az Aranylabdát. Visszavonulásának évében, 1974-ben már kinevezték az FTC örökös bajnokának, tíz évvel később kitüntették az FTC aranydiplomával. A 75-szörös válogatott legenda később két ízben edzőként dolgozott a Ferencváros utánpótlásában és kétszer vállalt munkát Líbiában.
Nyilasi Tibor és Albert Flórián (fotó: Puskás Intézet)
Szőke István, Varga Zoltán, Albert Flórián, Rákosi Gyula, Fenyvesi Máté (fotó: Puskás Intézet)
A fia, a 6-szoros válogatott ifj. Albert Flórián hasonlóan édesapjához ugyancsak az FTC-ben nevelkedett, majd bajnok (háromszor) és kupagyőztes (négyszer) lett a zöld-fehérek labdarúgójaként. Id. Albert Flórián a 70. születésnapja után, 2011. október 30-án hunyt el Budapesten.
