Hatvan évvel ezelőtt Puskás Ferenc hét esztendővel az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése után adott gólpasszt a világválogatottban.
1956. október 23-án tört ki a forradalom és szabadságharc Magyarországon, amelyet a kommunista államhatalom a Szovjetunió segítségével vérbe fojtott. Az események hatására a Budapest Honvéd dél-amerikai túrájáról nem tért haza a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, Puskás Ferenc. Ezért a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) közbenjárásával a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) két évre eltiltotta Puskást. A legendás játékos ráadásul 25 éven át nem térhetett vissza Magyarországra.
A világválogatott tagjai 1963-ban. Álló sor (balról jobbra): Puskás Ferenc, Djama Dos Santos, Svatopluk Pluskal, Lev Yashin, Jan Popluhar, Karl-Heinz Schnellinger, Milutin Soscic, Josef Masopust, Louis Eyzaguirre, Gimmy Baxter, Uwe Seeler. Alsó sor (balról jobbra): Raymond Kopa, Denis Law, Alfredo Di Stéfano, Eusébio, Francisco Gento. (Fotó: Puskás Intézet)
Puskás Ferenc által dedikált csapatfotó. (Fotó: Puskás Intézet)
A büntetés leteltét követően a túlsúllyal küzdő Puskás Ferencet a Real Madrid szerződtette. A magyar világklasszis egyedülálló sikereket ért el Madridban. Ennek is köszönhetően a FIFA meghívta az akkor már 36 éves labdarúgót az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) alapításának 100. évfordulóján rendezett gálamérkőzésre. Puskás Ferencet tíz évvel korábban is meghívták az angol szervezet megalakulásának 90. évfordulóján tartott gálameccsre, viszont a közelgő Anglia–Magyarország mérkőzés miatt ezen nem vett részt.
Belépőjegy az 1963. október 23-i Anglia – Világválogatott gálamérkőzésre. (Fotó: Puskás Intézet)
A mérkőzés programfüzete. (Fotó: Puskás Intézet)
A gálamérkőzést az angolok nyerték 2–1-re Terry Paine és Jimmy Greaves találataival, utóbbi az összecsapás végén volt eredményes. A világválogatott gólját a 82. percben a skót Denis Law szerezte Puskás Ferenc előkészítéséből. A magyar klasszis Eusébio helyett állt be csereként a szünetben, így együtt rohamozhatta a hazai kaput két régi bajtársával: Gentóval, illetve Di Stéfanóval, aki Puskáshoz hasonlóan az 1953-as találkozóra is meghívást kapott, de nem léphetett pályára a spanyol labdarúgó-szövetség és a kolumbiai labdarúgó-szövetség között kialakult vita miatt. Érdekesség még, hogy az angolok szövetségi kapitánya az az Alf Ramsey volt, aki tíz évvel korábban a 4–4-re végződő gálameccsen a 90. percben egyenlített, majd az „évszázad mérkőzésén”, a magyarok ellen is betalált.
Puskás Ferenc a mérkőzésen. (Fotó: Puskás Intézet)
Gálamérkőzés, 1963. október 23.
London, Wembley Stadion, 87 ezer néző, v.: Bob Davidson (skót)
Anglia – Világválogatott 2–1 (0–0)
Anglia: Banks – Armfield, Wilson, Milne, Norman, Moore, Paine, Greaves, Smith, Eastham, Charlton. Szövetségi kapitány: Alf Ramsey
Világválogatott: Yashin (Soškić, 46.) – Djalma Santos (Eizaguirre, 46.), Schnellinger, Pluskal, Popluhár, Masopust (Baxter, 46.), Kopa (Seeler, 59.), Law, Di Stéfano, Eusébio (Puskás Ferenc, 46.), Gento. Edző: Fernando Riera
Gólszerzők: Paine (66.), Greaves (90.), Law (82.)
Puskás Ferenc emlékkorsója az 1963-as gálamérkőzésről. (Fotó: Puskás Intézet)
