Nemrég még a születésnapja kapcsán írtunk az Aranycsapat egykori kiválóságáról, Czibor Zoltánról, most azonban a halálára emlékezünk. Huszonnégy éve hunyt el.
Czibor Zoltán: a „Bolond”, a „Rongylábú”. Bohókás természete, illetve a pályán mutatott higanymozgása okán több becenévvel is illették tisztelői. A sokak által szeretett futballista nem volt az a kimondott „sztár” alkat, mégis aktuális csapataiban mindig legjobb tudása szerint játszott, nem is akárhogyan.
A bajnok Ferencváros tablóképe Czibor Zoltánnal (felső sor, jobb szélén) (Fotó: Puskás Intézet)
Czibor Zoltán kiváló teljesítményéért a válogatottba is meghívót kapott, így 1949. május 8-án Ausztria ellen debütált. A magyar válogatottban 1949-től hét éven keresztül szerepelt. 43 fellépésén 17-szer volt eredményes: ez alatt az időszak alatt olimpiai bajnokságot, Európa-kupát és világbajnoki ezüstérmet nyert.
A Fradinál töltött két éve alatt Czibor hetven mérkőzésen lépett pályára, és 33 gólt szerzett. A kommunista hatalom 1950-es sportpolitikája okán a zöld-fehér csapatot kénytelen volt elhagyni, és 1951-ben a Csepeli Vasashoz igazolni. 1953-ban ismét Kocsissal, Budaival és a többi válogatott társsal került egy klubcsapatba, amikor a Honvédhoz került. A kispestiekkel kétszer nyert bajnokságot, és 1955-ben gólkirály lett. Az 1956-os forradalmat követően a Honvéd nem engedélyezett dél-amerikai túrájáról már nem tért haza. 1958-tól a Barcelona játékosa lett, ahol ismét egy csapatban játszhatott Kocsis Sándorral, illetve Kubala Lászlóval. A katalánokkal kétszer nyert bajnokságot, egyszer Spanyol Kupát, illetve egyszer Vásárvárosok Kupáját.
Czibor Zoltán Barcelona-mezben (Fotó: Puskás Intézet)
Czibor Zoltán 1990-ben tért haza Komáromba. 1997. szeptember 1-jén hunyt el hatvannyolc éves korában.
