2015-ben ezen a napon, január 11-én hunyt el 89 évesen az Aranycsapat legendás hátvédje, Buzánszky Jenő.
Az Aranycsapatban ő volt az egyedüli, akit nem a fővárosból, hanem vidéki csapatból válogattak be. A kiváló játékos 1925. május 4-én Újdombóváron született. Pályafutását a Dombóvári Vasutasban kezdte, majd Pécsre került, innen pedig 1947-ben a Dorogi Bányászhoz igazolt. Dorogon kezdetben csapattársak voltak Grosics Gyulával, ám a „Fekete Párducot” nem sokkal később a MATEOSZ csapata igazolta le. Buzánszky Jenő egész karrierje során hű maradt a városához: tizenhárom évig, 1960-as visszavonulásáig szerepelt az együttesben, ahol 330 fellépésén 25 gólt rúgott. Legnagyobb sikereit azonban a válogatott hozta meg neki. 1950 és 1956 között 49-szer ölthette magára a címeres mezt. Az Aranycsapat minden jelentősebb mérkőzésén ott volt a pályán. Tagja volt az 1952-ben olimpiai győztes csapatnak Helsinkiben. Egy évvel később Európa-kupát ünnepelhetett, majd részese volt az angolok elleni óriási 6-3-as győzelemnek is. 1954-ben, Svájcban világbajnoki ezüstérmet nyert.
Aktív pályafutását követően 1961-től 1972-ig edzőként dolgozott, majd a futball irányításában is részt vett a Komáromi, a Komárom-Esztergom Megyei, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetségben betöltött pozícióin keresztül.
2010 májusa óta az ő nevét viseli a dorogi stadion. Számos kitüntetése mellett 2011-ben a Nemzet Sportolói közé választották, barátjával és egykori játékostársával, Grosics Gyulával együtt.
