110 éve született a szövetségi kapitány, aki négy világbajnokságon irányította a magyar labdarúgó-válogatottat.
Kratochfill Lajos a székelyföldi Baróton látta meg a napvilágot 1914. augusztus 19-én, később a szülővárosa után változtatta nevét Baróti Lajosra. Az édesapja, aki tanár volt, az első világháborút követően nem tett hűségesküt a román államnak. Így a családnak el kellett hagynia otthonát és át kellett áttelepülnie Hatvanba, innen aztán a család Szegedre költözött. Baróti Lajos 1928-tól lett a Szegedi AK játékosa és 18 évet húzott le a klubnál. Az 1940–1941-es idényben harmadik volt a csapattal az NB I-ben. Baróti 1946-ban a Győri ETO csapatába igazolt, két évet töltött az együttesnél, majd lábtörés miatt abba kellett hagynia a pályafutását. Baróti Lajos a magyar labdarúgó-válogatottban kétszer szerepelt, 1939-ben, illetve 1941-ben egy-egy alkalommal. 1935-ben a Főiskolai Világbajnokságon aranyérmet nyert. A sporttal párhuzamosan jogot hallgatott az egyetemen, amiből 1940-ben abszolutóriumot szerzett. Katonaként megjárta a második világháborút, 1945 végén tért haza a hadifogságból.
Baróti Lajos a kispadon (fotó: Puskás Intézet)
Baróti Lajos először a Győri Vasast ETO-t, majd a Budapesti Postást irányította. 1953-ban vette át a Vasas SC kispadját és első jelentős edzői eredményeit a klub mestereként érte el, ezek az eredmények az angyalföldi klub történetek első aranykorszaka volt.1955-ben a Népstadionban rendezett első kupadöntőben a Vasas 3–2-re verte a Puskás Ferenccel felálló Budapesti Honvédot, így a XIII. kerületi együttes először lett kupagyőztes. Egy évvel később a Közép-európai Kupában (KK) a Rapid Wien ellen aratott 9–2-es kiütéssel (a 3–3-as és az 1–1-es döntetlen után ez volt a harmadik mérkőzés) arattak győzelmet Barótiék. 1957 tavaszán aztán elérkezett a legédesebb diadal, a Vasas története során először nyerte meg a magyar bajnokságot. (Ugyanebben az évben Baróti Lajos csapata címet védett a KK-ban.) A szakember a bajnoki címet követően azt kérte Kádár Jánostól levélben, hogy testvérét, Baróti Dezsőt, aki az forradalom és szabadságharc után letartóztattak, engedjék ki a börtönből. Azt pontosan nem tudni, hogy a szegedi irodalomtörténész-professzort a testvére kérese miatt engedték-e ki, viszont 1957 októberében szabadult. Baróti Lajost az aranyérmek után Bukovi Márton megbízták a magyar válogatott irányításával. Angyalföldre 1972-ben tért vissza két esztendőre és az 1972–1973-as szezonban ismét magyar kupa-győzelemre vezette a gárdát.
Baróti Lajos és Illovszky Rudolf (fotó: Puskás Intézet)
Baróti Lajos Magyarországon klubedzői pályafutása másik nagyon sikeres időszakát az Újpesti Dózsa alkalmazásában töltötte. A szakember 1967-től 1971-ig dirigálta a csapatot, amellyel háromszor nyert magyar bajnokságot, kétszer volt magyar kupa-győztes, valamint hetvenöt évvel ezelőtt, a 1968–1969-es Vásárvárosok Kupájában (VVK) a döntőig vezetett. A fináléban csak az angol Newcastle állította meg a magyar együttest (3–0, 2–3).
Baróti Lajos gratuláló levele újpesti vezetőedzőként a Ferencváros magyar bajnok szakvezetőjének, Lakat Károlynak, 1968. (Fotó: Puskás Intézet)
Az 1968–1969-es VVK-döntő, első mérkőzésének programfüzete (fotó: Puskás Intézet)
1971-ben aztán Baróti Lajost a perui válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki egy évre, majd a második angyalföldi korszaka után 1979-ben a Wacker Innsbruck gárdájával osztrák kupát nyert. Baróti Lajos az ausztriai munka után a „nagyelőd” Guttmann Béla nyomdokába lépett, miután a portugál Benfica vezetőedzője lett. Vele a lisszaboni csapat az 1980–1981-es idényben portugál bajnoki címet és portugál kupa-győzelmet ünnepelhetett. Baróti 1982-ig dolgozott a portugál fővárosban és a Benfica volt az edzői karrierje utolsó állomása.
Csanádi Árpád és Baróti Lajos, mögöttük Rákosi Gyula a magyar válogatott edzésén (fotó: Puskás Intézet/Csanádi-hagyaték)
Baróti Lajos (jobbról a második, fehér ingben) a magyar labdarúgó-válogatott kispadján, az 1960. május 22-i Magyarország – Anglia (2–0) barátságos mérkőzésen (fotó Puskás Intézet)
Baróti Lajos a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként két ízben dolgozott: 1957 és 1966 között, majd 1975 és 1978 között dolgozott. Baróti 117 alkalommal ült a nemzeti csapat kispadján, nála többször senki sem irányította a válogatottat. Mérlege 62 győzelem, 27 döntetlen és 28 vereség. Hazánkat négyszer jutatta ki a labdarúgó-világbajnokságra, 1958-ban, 1962-ben (ötödik hely), 1966-ban (hatodik hely), és 1978-ban. Az angliai torna után távozott a válogatott éléről, viszont Magyarország nem jutott ki sem az 1970-es és sem az 1974-es vb-re, de az 1978-as argentin tornára ő kivezette ki a nemzeti együttest. (A labdarúgó-világbajnokságok általános statisztikája szerint, Baróti és további négy szövetségi kapitány – a német Sepp Herberger, az angol Walter Winterbottom, a német Helmut Schön, illetve a francia Henri Michel – a világbajnokságokon négyszer vehettek részt szakemberként.) Baróti talán legnagyobb sikerei a válogatott élén az 1960-ban elért Európa-kupa második hely, és az 1964-es Európa-bajnoki bronzérem volt.
Sárosi László, Menczel Iván és Baróti Lajos a Ferihegyi repülőtéren 1962. május 9-én, a magyar labdarúgó-válogatott olaszországi utazása előtt (fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
NÉVJEGY: BARÓTI (KRATOCHFILL) LAJOS
Született: 1914. augusztus 19., Barót
Elhunyt: 2005. december 23., Budapest
Posztja: hátvéd
Klubjai játékosként: Szegedi AK (1928–1946), Győri ETO (1946–1948)
Kiemelkedő eredményei játékosként: Főiskolai világbajnok (1935), magyar bajnoki bronzérem (1941–1942)
Válogatottság/gól (1939–1941): 2/–
Csapatai edzőként: Győri Vasas ETO (1948–1952), Budapesti Postás (1952–1953), Vasas SC (1953–1957), magyar szövetségi kapitány (1957–1966) Újpest (1967–1971), perui szövetségi kapitány (1971–1972), Vasas SC (1972–1974), magyar szövetségi kapitány (1975–1978), Wacker Innsbruck (osztrák, 1979), SL Benfica (portugál, 1980–1982)
Sikerei edzőként: Európa-bajnoki bronzérmes (1964), Európa-kupa 2. (1954–1960), 2-szeres VB-negyeddöntős (1962, 1966), 2-szeres Közép-európai Kupa-győztes (1956, 1957), Vásárvárosok Kupája-döntős (1968–1969), 4-szeres magyar bajnok (1957, 1969, 1970 tavasz, 1970–1971), 4-szeres magyar kupa-győztes (1955, 1969, 1970, 1973), osztrák kupa-győztes (1979), portugál bajnok (1980–1981), portugál kupa-győztes (1981)
