1885. július 21-én született a világbajnoki ezüstérmes magyar szövetségi kapitány, Dietz Károly.
A soproni származású szakember a Magyar Atlétikai Clubban és a MAFC együttesében futballozott a rendőrgyakornoki kinevezéséig. Az egykori budapesti rendőrfőkapitány és ügyvédember 934 és 1939 között 41 mérkőzésen irányította a magyar válogatottat. Dietz Károly első találkozója a nemzeti együttes kispadján 1934. október 7-én egy Ausztria ellen 3–1-re megnyert barátságos meccs volt. Vezetésével 19 győzelmet, 9 döntetlent és 13 vereséget ért el nemzeti csapatunk. Az 1938-as világbajnokságon egészen a döntőig menetelt a magyar csapattal – a fináléban a címvédő olaszok 4–2-re verték a mieinket.
Az 1938-as világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott tagjai Dietz Károllyal. (Fotó: Puskás Intézet)
Dietz mérlege 19 győzelem, 9 döntetlen és 13 vereség; 82 rúgott és 47 kapott gól volt magyar szövetségi kapitányként. Utoljára 1939. június 8-án az olaszok elleni 3–1-es vereség alkalmával ült a magyar kispadon. Érdekesség, hogy Dietz Károly kezei alatt játszotta egyetlen mérkőzését a válogatottban hazánk másik világbajnoki ezüstérmes szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv.
Képeslap az 1938-as világbajnokságról a magyar válogatott tagjainak aláírásával. (Fotó: Puskás Intézet)
A hányatott sorsú Dietz Károlyt 1944-ben a nyilasok letartóztatták, s Sopronkőhidára internálták, majd 1945-ben a dachaui koncentrációs táborba deportálták. Innen sikerült hazatérnie Budapestre, azonban 1951-ben a kommunista államhatalom két évre kitelepítette Bodrogkeresztúrra. 1953-ban elhagyhatta a települést, de nem térhetett vissza a fővárosba, hanem Piliscsabán kapott letelepedési engedélyt. Mivel az ügyvédi kamara nem vette vissza tagjai közé, ezért éjjeliőrként, valamint segédmunkásként helyezkedett el. Végül csak egy munkabaleset miatt engedték meg neki, hogy a lányához költözzön Budapestre. Dietz 83 évesen, 1969. július 9-én hunyt el a fővárosban.
