Ma ünnepli 75. születésnapját az olimpiai bajnok labdarúgó (jobbra).
Nagy László a Somogy vármegyei Buzsákon született. A pályafutását a megyében kezdte, Fonyódon, s innen igazolt 1965-ben Újpestre. Az NB I-ben 1968. április 21-én mutatkozott be az Újpesti Dózsa–Vasas SC (3–0) bajnokin, melyen ő szerezte a második gólt a Megyeri úton. Néhány hónap múlva, 1968. november 20-án a nemzetközi színtéren is góllal debütált, az Újpesti Dózsa–Aris FC (9–1) Vásárvárosok Kupája-mérkőzésen (VVK) a 76. percben állította be a végeredményt.
Nagy László fonyódi igazolványa (fotó: Puskás Intézet)
Nagy László 1968-tól 1983-ig játszott Újpesten. Ezen időszak alatt számos sikerben volt része és igazi közönségkedvencé vált, összesen 13 alkalommal végzett a csapattal dobogón a bajnokságban, ebből kilencszer ünnepelhetett bajnoki címet. A magyar kupában ötször nyerte meg a serleget, az első kupadöntőjében, 1969. augusztus 20-án a Bp. Honvéd elleni 3–1-es győzelem során, a harmadik újpesti gól után, a 47. percben az ő neve került fel a Népstadion eredményjelzőjére.
Nagy László az újpesti csapatfotón (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
A nemzetközi kupaporondon már az első idényében, az 1968–1969-es VVK-ban a döntőig jutó csapat tagja volt, a sorozatban három mérkőzésen jutott szóhoz, ezeken két gólt szerzett, tehát az angol Newcastle ellen elveszített döntőben még nem játszott. Az 1973–1974-es Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) az Újpest máig utolsó magyar csapatként a legjobb négyig jutott, ahol csak a későbbi győztes FC Bayern München állta az útját. A meneteléshez Nagy László két találattal járult hozzá, az első fordulóban a dán Waterford AFC elleni 3–2-es idegenbeli siker alkalmával gyakorlatilag győztes gólt szerzett, ami nagyon kellett a budapesti visszavágó előtt, amelyen szintén a harmadik újpesti talátot jegyezte. Nagy László az újpesti sikerkorszak után 1983-ban igazolhatott Svájcba, a másodosztályú FC Locarno gárdájához. Egy évet töltött a külföldön, ezután 1984-ben visszavonult. Újpestre edzőként tért vissza 1986-ban.
Az 1978-as világbajnokságon résztvevő magyar labdarúgó-válogatott tablója (fotó: Puskás Intézet)
Nagy László 1968-ban a mexikóvárosi olimpián aranyérmet nyert Magyarország futballcsapatával. A tornán a csoportban, az elődöntőben és a fináléban játszott. Az A-válogatottban két évvel később, 1970. október 7-én esett át a tűzkeresztségen, a Norvégia elleni oslói Európa-bajnoki selejtező, melyen Magyarország 3–1-re győzött, s a 23. percben Nagy László szerezte a második magyar gólt. 1980-ig 25 mérkőzésen lépett pályára a válogatottban és 7-szer volt eredményes. Az 1978-as világbajnokságon mind a három csoportmérkőzésen játszott, viszont Magyarország nem jutott tovább a második csoportkörbe.
Az 1980. szeptember 24-i Magyarország–Spanyolország (2–2) barátságos mérkőzés porgramfüzete, Nagy László ezen a találkozón búcsúzott el a válogatottól, a 12. percben Pölöskei Gábor váltotta a Népstadionban. (Fotó: Puskás Intézet)
Visszavonulása után Újpesten pályaedzőként és utánpótlásedzőként kapott munkát, 1990-ben bajnok lett Varga István segítőjeként. Az NB I-es csapatot az 1996–1997-es idényben dirigálta, ekkor ezüstérmes volt az újpesti klub a bajnokságban. Nagy László ezen felül dolgozott edzőként Bicskén, a BKV Előrénél, Dunakesziben, Ercsiben, Felcsúton, Győrben, Kecskeméten, Marcaliban, Siófokon, Tökölön, volt az MTK pályaedzője, az utolsó edzői megbízatása a Salgótarjáni BTC-nél volt, majd 2013-ban befejezte edzői karrierjét.
NÉVJEGY: NAGY LÁSZLÓ
Született: 1949. október 21., Buzsák
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 25/7 (1970–1980)
Klubjai játékosként: Fonyód (1962–1965), Újpesti Dózsa (1965–1983), FC Locarno (svájci, 1983–1984)
Sikerei játékosként: olimpia bajnok (1968), U23-as Európa-bajnok (1974), VVK-döntős (1968–1969), BEK-elődöntős (1973–1974), 9-szeres magyar bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979), 3-szoros magyar bajnoki második (1968, 1976–1977, 1979–1980), magyar bajnoki bronzérmes (1975–1976), 5-szörös magyar kupa-győztes (1969, 1970, 1975, 1982, 1983)
Csapatai edzőként: Újpesti Dózsa pályaedzője (1986–1990), Erzsébeti SMTK (1990), Újpest tartalékcsapatának edzője (1990–1992), BKV Előre (1992–1994), Bicske (1994), MTK pályaedzője (1995–1996), Újpest FC (1996–1997), Dunakeszi (1997), Siófok FC (1997–1998), Kecskeméti TE (1999–2001), Marcali (2002), Ercsi Kinizsi (2003), Felcsút (2003–2005), Integrál-DAC (2006), Bicske (2007), Tököl KSK (2009–2012), Salgótarjáni BTC (2012–2013)
Kiemelkedő eredményei edzőként: magyar bajnoki ezüstérmes (1996–1997), NB II Nyugati csoportban ezüstérmes (1991–1992), NB II Nyugati csoportban bronzérmes (1992–1993), NB III Duna csoport bajnoka (2003–2004), NB II Nyugati (Hummel) csoport bajnoka (2004–2005), NB III Alföld csoport (2010–2011)
Isten éltesse, Nagy Lászlót!
