Hat éve, 2014. június 13-án távozott közülünk az Aranycsapat legendás hálóőre, Grosics Gyula, vagyis a Fekete Párduc. Hagyatéka a Puskás Intézetben található.
Grosics Gyula tizenhárom évesen kezdett el focizni a Dorogi AC csapatában. Kezdetben, a gyorsasága miatt a mezőnyben jobbszélsőt játszott, vagy a kapuban kapott helyet. Később így emlékezett, hogyan maradt mégis kapusposzton: „Mindig oda választottak. Pedig nem szerettem védeni. Már azokban az években is irtóztam a kaputól. Szívesebben játszottam volna kint a mezőnyben.” Aztán egy idő után, ahogy jöttek az eredmények, a sikerek, megváltozott a véleménye erről, és szívesen maradt a gólvonal közelében. A felnőtt csapatban való debütálására már egy év múlva, 1940-ben sor került. Miután a dorogiak a háború miatti állandó harckészültség következtében az egyik soron következő idegenbeli bajnoki mérkőzésükre egyik kapusukat sem tudták nevezni, így az alig tizenöt éves Grosics került a kapuba. Jól sikerült a „beugrás”, a csapat győzelemmel tért haza.
.JPG)
Grosics Gyula 1950-ben nyert bajnoki aranyérme (Grosics-hagyaték/ Puskás Intézet)
.JPG)
Grosics Gyula labdarúgó-igazolványa, 1952. (Grosics-hagyaték/ Puskás Intézet)
Tatabányán 1963-tól játékos-edzőként tevékenykedett. Egy évvel később már edzőként dolgozott Salgótarjánban, majd a KSI-nél, később pedig Kuvaitban. Grosics Gyulát a MOB 1995-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki, 2011-ben pedig Buzánszky Jenővel együtt vette át a Nemzet Sportolója kitüntetést.
