Magyarország 1964. október 11-én Bene Ferenc mesterhatosával ütötte ki Marokkót.
Hazánk az 1952-es helsinki olimpiai futballtornát megnyerte, majd négy évvel később a forradalom és szabadságharc vérbe fojtása miatt a labdarúgócsapatunk nem vett részt a melbourne-i ötkarikás játékokon. 1960-ban aztán Rómában bronzérmes lett a magyar olimpiai válogatott, amely négy év múlva a tokiói eseményre is kijutott. Magyarország az olimpiai selejtező 2. csoportjának első fordulójában Svédországgal csapott össze, Bene Ferencék 1963. május 4-én 4–0-ra győzték le a skandináv válogatottat a Népstadionban (Bene duplázott, Palotai Károly és Povázsay László volt eredményes), fél évvel később pedig 2–2-es döntetlen játszottak Göteborgban (a magyar gólokat Dunai Antal és Laczkó Mihály szerezte).
Zászló az 1964. április 29-i Spanyolország–Magyarország olimpiai selejtezőről (fotó: (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Így a kijutásért a magyar olimpiai csapatnak Spanyolországgal kellett megmérkőzni: az első találkozón Bene két találatával 1964. április 29-én 2–1-re nyert Spanyolországban, a visszavágón újabb Bene duplával és Palotai góljával 3–0-ra diadalmaskodott a Népstadionban. A sikeres kvalifikációt követően az 1964-es tokiói olimpián Magyarország labdarúgócsapata a B-csoportba került Észak-Korea, Jugoszlávia és Marokkó mellé.
A marokkói csapatzászló az 1964. október 11-i Magyarország–Marokkó olimpiai futballmérkőzésről (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
A magyar olimpia válogatott az első mérkőzését hatvan éve, 1964. október 11-én Marokkóval játszotta a tokiói Nemzeti Stadionban. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) az összecsapást nem ismerte el hivatalosan A-válogatott mérkőzésnek, azonban a marokkóiak annak tekintik. A találkozót Magyarország nyerte meg 6–0-ra méghozzá Bene Ferenc mesterhatosával. A legendás támadó először a 13. percben talált be, ezután a 38. percben tizenegyesből növelte az előnyt, majd a 70., a 74., a 78. és a 87. percben szerzett gólt. A jó kezdés után Bene Ferenc nem vett vissza és 12 találattal az olimpia gólkirálya lett (ez máig rekord), Magyarország pedig olimpiai aranyérmnek örvendezhetett 1964. október 23-án.
1964. október 11., olimpia, csoportmérkőzés
Tokió, Nemzeti Stadion, 70 ezer néző, v.: Kim Duk-chun (dél-koreai)
MAGYARORSZÁG – MAROKKÓ 6–0 (2–0)
Magyarország: Gelei – Novák D., Orbán Á., Ihász, Szepesi G., Palotai K., Komora, Varga Z., Bene, Farkas J., Katona S. Edző: Lakat Károly
Marokkó: Benkassou – Fahim, Nijam, Bensiffedine, Lamari, Abdel-Kader Mohammed, Bamous, Ben Dayan, El-Mansouri, Abdel-Kader Moukhtatif, Abdel-Kader Mourchid. Edző: Mohamed Massoun
G.: Bene (13., 38., 70., 74., 78., 87. – a másodikat tizengyesből)
A mérkőzés után Marokkó királya, II. Haszan mindenképpen meg akarta ismerni Bene Ferencet, ezért az uralkodó az olimpiát követően meghívta országába az Újpestet, s több százezer dollárt fizetett azért, hogy láthassa játszani a magyar játékost.
Bene Ferenc és fia, Ifj. Bene Ferenc játszik otthonukban, a háttérben a falon a marokkói csapatzászló (fotó: (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
(Borítókép: a Marokkó ellen hat gólt szerző, olimpiai bajnok és gólkirály Bene Ferenc az olimpiai dobogó tetején, fotó: Bene-hagyaték.)
