Minden idők egyik legkiválóbb gólvágója, Deák Ferenc, vagyis „Bamba”, 1922. január 16-án Budapesten született. A kivételes képességű futballista hagyatéka Felcsúton, a Puskás Intézetben található.
1982. január 22-én a Somogyi Néplap így köszöntötte az akkor hatvanéves születésnapost: „A király, aki nem viselt koronát, akit nem a rendek választottak meg közfelkiáltással a Duna jegén, és aki sohasem szállt hadba. A király, aki így is számtalan csatát nyert kontinensszerte. Az európai és a honi stadionok harcmezőin ő volt a „Rettegett Iván”…”
1947-ben került az FTC-hez. Itt 111 mérkőzésén 155-ször volt eredményes. Az 1948/49-es idényben bajnok lett a zöld-fehér csapattal, és 59 találattal ő lett a gólkirály is. 1950-ben kénytelen volt átigazolni a rivális Bp. Dózsához. A lila-fehéreknél töltött négy éve alatt azonban itt sem hagyta abba a gólgyártást, 77 fellépésén 53 gólt szerzett. Játékoskarrierjének utolsó éveit a VM Egyetértésnél, a Bp. Spartacusnál, illetve a Siófoknál töltötte.
A válogatottban kevés lehetőséget kapott, mindössze 20-szor ölthette magára a címeres mezt. Azonban, ha játszott, akkor általában eredményesen tette mindezt, összesen 29-szer zörgette meg az ellenfelek hálóját.
És hogy mi volt a sikerének a titka?
Deák Ferenc 1976 januárjában, a Hétfői Hírek című újságban így vallott a gyakorlásról, szorgalomról, a „titokról”: „ …délelőtt, délután az edzés után, egészen sötétedésig céloztuk a kaput. De nem úgy, hogy a kapus kigurította a labdát, és kényelmesen, nyugodt körülmények között „tüzeltünk”. Elfutott a szélső, belőtte, beívelte a labdát, mi pedig hanyatthomlok robogtunk a kapu elé, és ahogy értük, lőttünk vagy fejeltünk. Tehát tulajdonképpen mérkőzésszituációkat gyakoroltunk százszor, ezerszer. Aztán a meccsen sohasem estünk kétségbe, mert magabiztosak voltunk, tudtuk, hogyan kell csinálni.”
