Hatvan éve a Bp. Honvéd nyerte meg a magyar kupát az első döntőjét játszó Győrrel szemben.
1964. november 7-én rendezték a harmadik magyar kupa-döntőt (akkori nevén Magyar Népköztársaság Kupa, MNK) a Népstadion 1953-as átadását követően. A II. világháború után először az 1951–1952-es idényben írták ki a magyarországi kupasorozatot. A döntőben az MTK (akkori nevén Budapesti Bástya) a Dorogi Bányásszal játszott még Latorca utcában.
Buzánszky Jenő 1952-es magyar kupa ezüstéreme (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
A Népstadion megnyitója után az első befejezett sorozat az 1954–1955-ös kiírás volt, az új stadionban tartott első finálét 1955. augusztus 20-án játszotta a Vasas és a Budapesti Honvéd. A mérkőzést „meglepetésre” a kispestiek 3–2-re elveszítették, s az angyalföldi gárda először ünnepelhetett története során magyar kupa-győzelmet. A legközelebbi idényben, az 1955–1956-os versenyben a kupaküzdelmek félbeszakadtak az 1956-os forradalom és szabadságharc miatt, viszont az NB I-el ellentétben a kupasorozatot később folytatták. 1958. augusztus 20-án a – nevét időközben visszakapó – Ferencvárosi TC Friedmanszky Zoltán duplájával 2–1-re legyőzte a Salgótarjáni BTC-t. Így fordulhatott elő, hogy a ferencvárosiak játékosa, Kispéter Mihály már az 1957-es visszavonulását követően másodszorra lett kupagyőztes. (Az első sikerét 1941-ben a Szolnoki Mával érte el, miután az a fináléban 3–0-ra megverte a Salgótarjáni BTC-t.)
1955-ös magyar kupa-aranyérem (fotók: Puskás Intézet)
A „hányatott sorsú” magyar kupát csak 1964-ben rendezték meg újra, a sorozat döntőjének a helyszíne változatlan maradt, de augusztus 20-ról a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára, vagyis november 7-re tették át. A Népstadionban a Bp. Honvéd találkozott a Győri Vasas ETO-val. A kispestiek vezetőedzője ekkor a ferencvárosi legenda, Kispéter Mihály volt.
A Bp. Honvéd útja az 1964-es kupadöntőig:
XIII. csoport
Kiskunhalasi MEDOSZ – Bp. Honvéd 1–4
Dunaújvárosi Kinizsi – Bp. Honvéd 0–8
Bácsalmási MEDOSZ – Bp. Honvéd 0–8
Legjobb 32 között: Székesfehérvári MÁV Előre – Bp. Honvéd 1–4
Nyolcaddöntő: Honvéd Budai Nagy Antal SE – Bp. Honvéd 0–4
Negyeddöntő: Újszegedi TC – Bp. Honvéd 0–2 (0–1) G.: Komora (30.), Tóth K. (53.)
Elődöntő: Testvériség SE – Bp. Honvéd 0–3 (0–1) G.: Tóth K. (7., 68.), Rónai (57. – öngól)
Hidegkuti Nándor edzőként (fotó: Puskás Intézet/Hidegkuti-hagyaték)
A másik finalista, a Győri Vasas ETO története során első ízben jutott kupadöntőbe. A kisalföldi gárda szakvezetője az Aranycsapat kilencese, Hidegkuti Nándor volt. A legendás támadó ekkora már letette névjegyét vezetőedzőként is, hiszen a Fiorentinát kétszer vezette Kupagyőztesek Európa-kupája-döntőig (KEK), s ebből egyszer győzött, valamint a firenzei klubbal olasz kupa-győztes is volt. Hidegkuti Nándorral a győri együttes 1963 őszén először nyerte meg magyar bajnokságot. Sőt a magyar kupa-döntő után, 1965-ben a legjobb négyig vezette a Győr a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK).
A Győri Vasas ETO újta az 1964-es kupadöntőig:
I. csoport
Győri ETO – Soproni Textiles 3–1
Csepregi MEDOSZ – Győri Vasas ETO 0–5
Győri Dózsa – Győri Vasas ETO 2–6
Legjobb 32 között: Zalaegerszegi Dózsa – Győri Vasas ETO 2–3
Nyolcaddöntő: Pécsi Ércbányász – Győri Vasas ETO 3–6
Negyeddöntő: Győri Vasas ETO – Dorogi Bányász 1–0 (1–0) G.: Korsós (24.)
Elődöntő: Győri Vasas ETO – Ferencvárosi TC 2–0 (0–0, 0–0, 2–0) – hosszabbítás után G.: Győrfi (98.), Horváth L. (105. – öngól)
A kupadöntő napján játszott a harmadik helyért a két elődöntő vesztese, a rákospalotai Testvériség SE és a Ferencváros. A bronzcsatát az FTC magabiztosan, 6–1-re húzta be többek között Albert Flórián mesterhármasával és Friedmanszky Zoltán duplájával. Szintén november 7-én rendezték meg, első alkalommal a Szabad Föld Kupa-döntőt (napjainkban Amatőr Kupa), a kupafinálé előmérkőzéseként a Népstadionban. Ennek a létrehozását a Szabad Föld újság támogatta, a döntőben pedig az a két alsóbb osztályú csapat vehetett részt, amely a legmesszebb jutott a Magyar Kupában. Az ezüst vándorserleget elsőként a Budaörsi SC nyerte meg, miután 2–1-re legyőzte a Pilist. Aztán a főmérkőzésen, vagyis az 1964-es Magyar Népköztársaság Kupa-döntőben a Bp. Honvéd a nemrég elhunyt Komora Imre góljával 1–0 verte meg a Győrt.
1964. november 7., Magyar Népköztársasági Kupa-döntő
Budapest, Népstadion, 8 ezer néző, v.: Balla Gyula
BP. HONVÉD – GYŐRI VASAS ETO 1–0 (1–0)
Bp. Honvéd: Takács B. – Marosi László, Sipos F., Dudás, Nógrádi, Vági, Nagy A., Komora, Tichy Lajos, Tóth K., Katona S. Vezetőedző: Kispéter Mihály
Győr: Tóth L. – Izsáki, Orbán Á., Tamás L., Kiss Z., Máté, Keglovich, Takács L., Orosz L., Korsós I., Povázsay. Vezetőedző: Hidegkuti Nándor
G.: Komora (15.)
A sors tragédiája, hogy az 1964-es kupagyőzelem után nem sokkal a kispesti edző, Kispéter Mihály mindössze 46 évesen, 1966. január 19-én a tatai edzőtáborban szívrohamot kapott és meghalt. A túloldalon, a Győr az első döntője után egy évvel elhódította a története első trófeáját, Hidegkuti Nándor csapata 4–0-ra kiütötte a Diósgyőrt a Népstadionban. Sőt ezt követően az 1966-os és az 1967-es sorozat döntőjét (mindkét finálét 1967-ben bonyolították le) megnyerte a kisalföldi alakulat, ekkor már Szusza Ferenccel a kispadon.
(Borítókép: az 1964-es magyar kupa-győztes csapat. Felső sorban (balról jobbra): Nagy Antal, Sipos Ferenc, Katona Sándor, Kispéter Mihály, Marosi László, Nógrádi Ferenc, Sindler Ernő, Tóth Kálmán. Alsó sorban (balról jobbra): Tichy Lajos, Dudás Zoltán, Komora Imre, Vági István.)
