1932. június 30-án született a huszonkilencszeres magyar válogatott támadó.
A tatabányai születésű játékos a szülővárosának csapatában kezdett futballozni. Machos 1950-ben mutatkozott be az élvonalban, három évvel később Szegedre, majd 1954-be leigazolta a korszak sztárcsapata, a Budapest Honvéd. A klubbal 1954-ben és 1955-ben magyar bajnokságot nyert, valamint ’55-ben – Czibor Zoltánnal holtversenyben – 20 találattal gólkirály volt a magyar élvonalban.
Machos Ferenc katona igazolványa. (Fotó: Puskás Intézet)
Machos 1960-ban szerződött a Vasashoz. Az angyalföldi gárdával háromszor volt magyar bajnok (1960–1961-ben, 1961–1962-ben és 1965-ben), kétszer pedig Közép-európai Kupát nyert (1962, 1965). A Vasasnál fejezte be a pályafutását 1965-ben. Később a vezetőedzőként is irányította a XIII. kerületi csapatot, amellyel 1971-ben 2. helyen végzett az NB I-ben.
Machos Ferenc 1960–1961-es bajnoki aranyérme. (Fotó: Puskás Intézet)
1954-ben tagja volt a világbajnoki ezüstérmes magyar válogatottnak, de mivel a tornán nem lépett pályára így nem kapott érmet. A nemzeti csapatban 1955 és 1963 között 29 meccsen 14 gólt ért el. 1957-ben a Bulgária elleni vb-pótselejtezőn mesterhármasával nagyban hozzájárult, hogy hazánk kijutott az 1958-as világbajnokság. Az már csak sors furcsa fintora, hogy Machos sosem játszott világbajnokságon. 1954-ben nem kapott lehetőséget, 1958-ban sérülés miatt maradt le a tornáról, 1962-ben pedig nem vitték ki a chilei eseményre.
Machos Ferenc 74 évesen 2006. december 3-án hunyt el a fővárosi a Szent Imre Kórházban.
(A borítóképen Machos Ferenc Vasas igazolványa, amely nemrég került a Puskás Intézet birtokába.)
