1979. július 22-én halt meg „Kocka”, vagy Kocsis Sándor az Aranycsapat legendás hírű csatára. Hagyatékának egy része a Puskás Intézetben található.
Kocsis Sándor tizenhárom éves korában a Ferencváros ifjúsági csapatában kezdett el focizni. Korán felfigyeltek tehetségére, így tizenhét évesen már a felnőtt keret tagja lett. A zöld-fehéreknél töltött négy éve alatt 89 mérkőzésen 70 gólt szerzett. A kommunista hatalom nyomására többedmagával kénytelen volt átigazolni a rendszer kirakatcsapatához a Budapest Honvédhoz. A fejjátékáról híres Kocsis immáron az új csapattársakkal, Bozsikkal, Puskással, illetve a korábbi ferencvárosi Budai II-vel Kispesten is hozta a formáját, és 160 fellépésén 177 találatot jegyzett, emellett pedig négyszer ünnepelhetett bajnoki elsőséget.
Kocsis Sándor búcsúmeccsének plakátja, 1968. október 23. (Kocsis-hagyaték/ Puskás Intézet)
A válogatottban sem maradt adós a gólokkal: 1948 és 1956 között 68 összecsapáson 75 találatig jutott. Hatalmas szerepe volt az Aranycsapat menetelésében; Európa Kupát nyert, majd játszott 1953. november 25-én a Wembleyben, ahol az angolok felett 6–3-as diadalt arattunk. „Kocka” főszereplő volt az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon is, ahol a számunkra keserű ezüstérem mellett 11 góljával gólkirályi címet szerzett.
.jpg)
Az Aranycsapat kezdő tizenegye az Európa Kupa döntőjében, 1953-ban; a sor elején Kocsissal (Kocsis-hagyaték/ Puskás Intézet)
Még nem volt ötvenéves, amikor 1979. július 22-én, súlyos betegen és zaklatott lelkiállapotban – mindmáig tisztázatlan körülmények között – lezuhant egy barcelonai kórház negyedik emeletéről.
