Miközben zajlanak az oroszországi labdarúgó-világbajnokság küzdelmei, érdemes emlékeznünk, hogy nyolc évtizede, éppen a mai napon, 1938. június 19-én a franciaországi világbajnokság döntőjében a kiválóan játszó magyar válogatott 4-2-re kikapott az olaszoktól. A Puskás Intézet relikviái között igazi kuriózumként, ennek a világbajnokságnak a meccsfüzetét is megtaláljuk. Most ezt mutatjuk be Önöknek.
Az 1954-es berni döntőhöz képest talán kissé kevésbé ismert az 1938-as világbajnokság párizsi összecsapása, pedig az első világbajnoki döntőnket ekkor játszottuk éppen az akkori címvédő ellen.
A színes borítójú műsorfüzet részletesen, mintegy harminc oldalban mutatja be a világbajnokságnak otthont adó stadionokat, létesítményeket, helyszíneket és természetesen a főszereplőket, a résztvevő csapatokat is. Az inkább képekkel illusztrált, reklámokkal teli könyvecske egyik lapján, a bal felső sarokban a magyarok csapatképét láthatjuk:
A sorban harmadik 1938-as labdarúgó-világbajnokságot Franciaország rendezte június 4-e és június 19-e között. A világeseményen tizenöt csapat vett részt. A magyar csapat a nyolcaddöntőben Holland-India csapatával került szembe és sima 6-0-val menetelt tovább. A negyeddöntőben aztán Svájc következett. Kicsit nehezebben, de a mieink itt is nyerni tudtak 2-0-ra Sárosi és Zsengellér góljaival. Az elődöntőben Svédország várt ránk. A mérkőzés nehezen indult a számunkra, és már az első percében hatalmas meglepetésre az ellenfelünk szerezte meg a vezetést. Nehezen jött össze az egyenlítés, végül azonban jó játékkal még négy gólt szereztünk: Zsengellér 2, Titkos Pál és Sárosi 1-1 gólig jutott, így következhetett a döntő.
A döntőben a következő felállásban játszottunk: Szabó A. – Polgár, Bíró – Szalay, Szűcs, Lázár – Sas, Vincze, Sárosi Zsengellér, Titkos.
A döntő előtt a szövetségi kapitány Dietz Károly, szokásához híven, változtatott a csapat összeállításán, a hátvédsoron és a középpályán is. A mérkőzés elején már potyogtak a gólok: a magyar csapat a 6. percben hátrányba került, de Titkos két percre rá egalizált. Tíz perccel később az olaszok ismét vezettek, majd előnyüket megduplázva már 3–1 volt az állás. A hajrában a csapatunk Sárosi góljával még visszatért a meccsbe, de ezt követően megszületett a negyedik olasz gól is, amely eldöntötte a párharcot. A mérkőzés után a magyarok ugyan elismerték, hogy a jobban játszó csapat győzött, ám a vereséget egyértelműen Dietz Károly szövetségi kapitány és a felforgatott csapat számlájára írták.
