1929. szeptember 21-én, Budapesten látta meg a napvilágot Kocka, vagyis Kocsis Sándor, az Aranycsapat legendás hírű csatára. Hagyatékának egy része a Puskás Intézetben található.
Kocsis Sándor tizenhárom éves korában a Ferencváros ifjúsági csapatában kezdett el focizni. Korán felfigyeltek tehetségére, így tizenhét évesen már a felnőtt keret tagja lett. A zöld-fehéreknél töltött négy év alatt 89 mérkőzésen 70 gólt szerzett.
Kocsis Sándor Fradi-kitűzője
Magyarok a Barcelonában: Kocsis, Czibor és Kubala a Barça újság címlapján, 1959. június 4.
A katalánoknál nem véletlenül az „Aranyfejű” becenevet kapta, hiszen 75 meccsen 42 gólt szerzett. A Barcelonával kétszer nyert bajnokságot, kétszer Spanyol Kupát, és egyszer Vásárvárosok Kupáját. A katalán csapatban 1968-ban játszotta búcsúmeccsét, pont október 23-án, emlékezve szeretett hazájára és a forradalomra.
Kocsis Sándor búcsúmeccsének plakátja, 1968. október 23.
Kocsis üvegkancsója, melyet a búcsúmeccsére kapott a Barcelonától, 1968. október 23.
Kocsis Sándor a címeres mezben sem maradt adós a gólokkal. Az 1948-as debütálásakor Románia ellen egyből duplázni tudott. A válogatottban összesen 68 alkalommal lépett pályára, és 75-ször talált az ellenfél hálójába. Óriási szerepe volt az Aranycsapat menetelésében; Európa-kupát nyert, majd játszott 1953. november 25-én a Wembleyben, ahol az angolok felett 6–3-as diadalt arattunk. „Kocka” főszereplő volt az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon is, ahol a számunkra keserű ezüstérem mellett 11 góljával gólkirályi címet szerzett.
Még nem volt ötvenéves, amikor 1979. július 22-én, súlyos betegen és zaklatott lelkiállapotban – mindmáig tisztázatlan körülmények között – lezuhant egy barcelonai kórház negyedik emeletéről.
