105 éve született a 13-szoros magyar válogatott játékos.
Cziszler Mihály 1919. október 16-án Nagymaroson látta meg a napvilágot egy sváb családban. Pályafutását szülőföldjén kezdte és később a nevét is Nagymarosira változtatta. Az Phőbus FC játékosaként mutatkozott be az NB I-ben, majd 1939-ben Újpestre igazolt. Az együttessel 8 végzett dobogón a bajnokságban a 12 esztendőt alatt, amit Újpesten töltött. Nagymarosi Mihály magyar bajnokságot háromszor nyert a gárdával. 1951-ben került a Debreceni Dózsához, a játékot egy évvel később a Budapesti Spartacus labdarúgójaként hagyta abba. A játékost Bozsik József az egyik példaképének tartotta.
Nagymarosi Mihály a magyar válogatt játékosaként (fotó: Puskás Intézet)
A magyar labdarúgó-válogatott 1942. május 3-án a Németország elleni hazai barátságos mérkőzésen góllal debütált a válogatottban. Magyarország színeiben 1942-től 1950-ig 13-szor kapott lehetőséget és három gólt ért el. Az 1947-es Balkán-kupa-győzelem során három találkozón játszott, sőt Bulgária kapuját bevette a sorozatban. Az 1948–1953-as Európa-kupában pedig alkalommal lépett pályára. Az 1938-as és az 1954-es világbajnoki ezüstérmes magyar szereplések még pont és már kimaradt, 1942-ben és 1946-ban nem rendeztek vb-t, míg az 1950-es eseményen Magyarország nem vett részt, így Nagymarosi sosem játszott világbajnokságon.
NÉVJEGY: NAGYMAROSI (CZISZLER) MIHÁLY
Született: 1919. október 6., Nagymaros
Elhunyt: 2002. szeptember 7., Budapest
Posztja: fedezet
Válogatottság/gól: 13/3 (1942–1950)
Csapatai: Nagymarosi KIE (1932–1936), Phőbus FC (1936–1939), Újpesti TE/Bp. Dózsa (1939–1951), Debreceni Dózsa (1951–1952), Bp. Spartacus (1952)
Sikerei: Európa-kupa-győztes (1948–1953), Balkán-kupa-győztes (1947), 3-szoros magyar bajnok (1945 tavasz, 1945–1946, 1946–1947), 2-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (1940–1941, 1941–1942), 3-szoros magyar bajnoki bronzérmes (1939–1940, 1950 ősz, 1951)
