Kilencvenöt éve született az Aranycsapat olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes játékosa.
Poteleczky Péter Budapest III. kerületében, 1929. június 27-én látta meg a napvilágot A pályafutása első éveiben még Poteleczky néven futballozott a III. Kerületi TVE csapatában, s csak később változtatta meg Palotásra a vezetéknevét. A támadó 1948-ban igazolt az MTK-hoz, amelynek színeiben 1948. szeptember 5-én mutatkozott be az NB I-ben a MATEOSZ MSE ellen 3–0-ra megnyert idegenbeli bajnokin. Palotás tizenegy éven át játszott a klubban, s minden idényében érmes helyezést ért el a bajnokságban. A mérlege három arany-, hét ezüst- és egy bronzérem. Az 1951-es bajnoki elsőség során 25 NB I-es találkozón 25 gólt szerzett, az 1953-as bajnoki sikerből 25 meccsen 18 alkalommal volt eredményes, míg az 1957–1958-as aranyéremhez 15 mérkőzésen 7 találattal járult hozzá.
Palotás Péter (jobbra fehérben) győztes gólja az 1955. december 4-i Vörös Lobogó – Pécsi Dózsa (1–0) NB I-es mérkőzésen A Népstadionban (fotó: Puskás Intézet)
Palotás a magyarországi hadszíntéren kupagyőzelmet is ünnepelhetett, az 1952-es Dorog elleni kupadöntőben ő szerezte csapata harmadik gólját, az MTK ennek is köszönhetően győzött 3–2-re. Palotás a nemzetközi kupaporondon 1955-ben Közép-európai Kupa-győztes lett, a csehszlovákiai ÚDA Praha elleni 6–0-as kiütés során nem lépett pályára, de a döntő prágai visszavágóján az ő találatával győzött a magyar együttes 2–1-re. Ezen kívül a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) az ő nevéhez fűződik a sorozat történetének első mesterhármasa, Palotás 1955. szeptember 7-én a belga Anderlecht kapuját háromszor vette be a Népstadionban (az MTK 6–3-ra diadalmaskodott).
Palotás Péter edzésen (fotó: Puskás Intézet)
Kárpáti Béla, Lantos Mihály, Buzánszky Jenő, Kovács Imre, Palotás Péter és Gellér Sándor az 1954-es svájci világbajnokság idején (fotó: Puskás Intézet)
A játékos 1950 és 1956 között 24 találkozón 18 gólt szerzett a magyar labdarúgó-válogatottban. Az első meccsén duplázott Albánia ellen a Népstadionban, míg nemzeti csapatunk 12–0-s sikert aratott. Palotás 1952-ben olimpiát nyert a válogatottal, a tornán két gólt szerzett az olaszok elleni nyolcaddöntőben, majd betalált a törökök elleni negyeddöntőben, és a svédek ellen a legjobb négy között (a döntőben is játszott). Egy évvel később Európa-kupa-győztes lett, majd 1954-ben világbajnoki ezüstérmes volt. A svájci vb-n két meccsen lépett pályára: a csoportban Dél-Korea ellen duplázott, illetve az Uruguayyal vívott elődöntőben kapott lehetőséget.
Palotás Péter a 100. magyar-osztrákon (fotó: Puskás Intézet)
Palotás Péter 1956. június 9-én Sebes Gusztáv utolsó mérkőzésén játszott utoljára a nemzeti együttesben, a Portugália elleni 2–2-es lisszaboni döntetlen alkalmával. Két év múlva, 1958-ban, 29 évesen szívbántalmak miatt kellett visszavonulnia. Nyolc évvel később, mindössze 37 évesen pedig szívelégtelenség miatt hunyt el tragikusan korán. Palotás Péter nyughelye az Óbudai Temetőben található és a Nemzeti Sírkert része.
Palotás Péter (jobbra) igyekszik megtartani a labdát (fotó: Puskás Intézet)
NÉVJEGY: PALOTÁS (POTELECZKY) PÉTER
Született: 1929. június 27., Budapest
Elhunyt: 1967. május 17., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 24/18 (1950–1956)
Csapatai: III. Kerületi TVE (1946–1948), MTK/Textiles SE/Bp. Bástya/Bp. Vörös Lobogó (1948–1959)
Kiemelkedő eredményei: világbajnoki ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa-kupa-győztes (1948–1953), Közép-európai Kupa-győztes (1955), 3-szoros magyar bajnok (1951, 1953, 1957–1958), 7-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (1948–1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957 tavasz, 1958–1959), magyar bajnoki bronzérmes (1949–1950), magyar kupa-győztes (1952)
