Tíz éve, 2006. november 17-én csatlakozott „a mennyei válogatotthoz” Puskás Ferenc. Halálának évfordulóján labdarúgóink, akadémiánk vezetői és növendékei Budapesten, a Szent István-bazilikában emlékeztek a legnagyobb magyar futballistára.
„Nemrég láttuk a magyar válogatottat játszani, most viszont egy másik meccset nézünk meg: Krisztusnak, az élet győztesének meccsét, bízva abban, hogy Puskás Öcsi már ennek a győzelemnek a részese. S mi is azért kapcsolódunk be a győztes mérkőzésbe, hogy az életünk meccséhez erőt nyerjünk” – fogalmazott Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök a futballtörténelem egyik legkiválóbb játékosáért, a 2016/2017-es szezonban zajló „Puskás Ferenc 10” programsorozat keretében bemutatott szentmisében. A futballkedvelő főpásztor, aki Öcsi bácsi gyászmiséjét celebrálta, szentbeszédében hangsúlyozta: „Rengeteg tehetség van, de megtörténhet, hogy a körülmények miatt vagy saját hibájukból ezek a kiválóságok nem tudnak kibontakozni. Puskás nem volt ilyen. Tehetségét sok munkával, szorgalommal és akaraterővel kamatoztatni tudta, s emberségében is kiteljesedett. Ma nemcsak emlékezünk rá, hanem a példáját is követjük.”
A világ valaha volt egyik legnagyobb játékosának emlékére bemutatott szentmisén a Puskás Ferenc Akadémia valamennyi növendéke részt vett. A szentleckét az U15-ös korosztály játékosa, Rébék Richárd olvasta fel.
A szentmisét követően a Puskás Akadémia vezetői, Takács Mihály főigazgató, Jakab János, a Felügyelő Bizottság elnöke, valamint korosztályos csapataink kapitányai (Braun Bálint, Daróczi Zoltán, Farkas Bendegúz, Keményffy Máté, Méhész Ádám, Papp Kristóf, Posztobányi Patrik, Pribék Bence) koszorút helyeztek el Puskás Ferenc sírjánál, amely a bazilika altemplomában található, s mára valóságos zarándokhellyé vált. A zseniális labdarúgó nyughelyénél szintén lerótta kegyeletét Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora, a Magyar Labdarúgó Szövetség képviseletében a hetvenszeres válogatott futballfenomén, Nyilasi Tibor, a kortársak közül pedig Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázó.
Puskás Ferenc 1927. április 1-jén született Budapesten. Tizenhat évesen mutatkozott be a Kispest NB I-es felnőtt csapatában, amely 1949-ben Budapesti Honvédként működött tovább. 1952-ben a magyar válogatott Puskás csapatkapitánysága alatt megszerezte az olimpiai bajnoki címet Helsinkiben. Egy évvel később, 1953. november 25-én pedig az évszázad mérkőzésének nevezett rangadón az Aranycsapat a londoni Wembley Stadionban 6:3-ra legyőzte a hazai pályán kilencven éve veretlen angol válogatottat.
Puskás népszerűsége csúcsán volt, ám az 1956-os forradalom után nemkívánatos személlyé vált, és az emigráció mellett döntött. Az addig ünnepelt játékos állástalanul tengődött Bécsben. Ám 1958-ban régi menedzsere, Östreicher Emil közbenjárásával szerződtette a Real Madrid. Kezdetben nem sokan bíztak benne. Ő azonban bizonyított: ledolgozta súlyfölöslegét, s jobban játszott, mint valaha. A spanyolok hamar megszerették őt, és elnevezték Panchónak. Csaknem tíz évig játszott Európa legjobb klubjában. Lövései pontosak és erősek voltak, az 1959–60-as BEK-döntőben szerzett négy gólja máig rekord. Edzőként bejárta a világot, játékosai rajongtak érte.
Öcsi bácsi 1992-ben tért haza Magyarországra, egészsége azonban sajnos hamarosan megromlott. A világhírű futballista 2006-ban csatlakozott a „többiekhez”.
Zárásként egy anekdota, amelyet Zsolt Róbert sportújságíró jegyzett le Puskásról, a leghíresebb és legnépszerűbb magyarról:
„Esős idő volt. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, a lövések a latyakba ragadtak. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról. Átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt. Zelk Zoltán, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban: – Mondja, Öcsikém! Hogyan lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladnak, vagy messzire elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Mi ennek a technikája? – Úgy kell rúgni, művészkém – kacsintott a csatár.”
