Mindenszentekkor az Aranycsapat legendáira és a magyar labdarúgás kiválóságaira is emlékezünk.
Mindenszentekkor és halottak napján mindig megállunk egy pillanatra, hogy fájó, ám annál hálásabb szívvel emlékezzünk azokra, akik már nincsenek közöttünk. A futball nagy családjában is akadnak olyan közelebbi vagy távolabbi „rokonunk”, akinek testét kénytelenek voltunk ugyan elengedni, de lelkük, szellemiségük mind a mai napig utat mutat a számunkra, távolról vezérli lépteinket. Ilyen volt Puskás Ferenc, aki amellett, hogy a legjobb volt abban, amit hívatásának választott, emberként is a létező legjobb példát állította elénk. A Puskás Intézet az Aranycsapat-vándorkiállítások során próbál méltó emléket állítani Puskás Ferencnek és csapattársainak. Emberek sokasághoz eljuttatva a hit és a remény igéjét, amelyet az Aranycsapat is jelképezett az 1950-es években, a kommunista diktatúra idején. Idén hetven éve, hogy Puskás Ferencék legendás mérkőzésen a Népstadionban 7–1-re verték Angliát, majd utána világbajnoki ezüstérmesek lettek, valamint idén ünnepeltünk az Aranycsapat „szürke eminenciásának”, Zakariás Józsefnek születésének a 100. évfordulóját és idén 10 éve, hogy elhunyt mindenki kedvenc kapusa, Grosics Gyula.
