Születésének kilencvenedik évfordulóján az Aranycsapat, a Ferencváros, a Honvéd és a Barcelona csatárlegendájára, az első magyar vb-gólkirályra emlékeztek a Groupama Arénában. Az ünnepi megemlékezés keretében a Puskás Intézet az egykori kiváló labdarúgó relikviáiból rendezett tárlattal tisztelgett Aranyfej, Kocka, avagy Kocsis Sándor emléke előtt.
Szeptemberben, születésének kilencvenedik évfordulóján felavatták Kocsis Sándor szobrát a Groupama Aréna főbejáratánál, most pedig – a barcelonai után a budapesti – emlékünnepen elevenítették fel az Aranycsapat fejesgóljairól híressé vált csatárzsenijének, a Ferencváros és a Barcelona egykori legendájának alakját. A köszöntők sorában az egyik legnagyobb Fradi-drukker, Tarlós István miniszterelnöki megbízott felidézve a pillanatokat, amelyek Kocsist feledhetetlenné teszik, elárulta: ő volt a kedvenc játékosa, s már gyermekkorában is az ő nevét skandálta, mikor késésben rohant reggelente az iskolába. „Soha nem feledem el őt, aki több gólt rúgott, mint ahány meccset játszott. Ősfradistaként és Kocsis elemi szurkolójaként szeretettel, tisztelettel, megbecsüléssel adózom az emléke előtt, s mindent megteszek azért, hogy a neve továbbra is fennmaradjon” – fogalmazott.
„Kocsis Sándor édesapám barátja volt, apám mindig csodálattal beszélt róla – mondta José María Barnils, az FC Barcelona társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója. – Hiszem, hogy e magyar labdarúgó által is válhatott olyan naggyá a katalán futball, mint amilyen nagy most, köszönettel tartozunk hát neki és Magyarországnak, hogy részesei voltak futballtörténelmünknek.” „1965-ben 17 évesen együtt játszhattam Kocsissal, akit már gyermekkoromban is bálványoztam – mesélte az egykori kapus, Pedro Valentín Mora, a Barcelona veteránjátékos-szövetségének tagja. – Olyan labdarúgó volt ő, aki segítette a fiatalokat, hogy olyan játékosokká váljanak, akik méltók a Barcához. Szenzációsan fejelt, emlékszem, olyan erővel fejelte be a kapumba a labdát, mintha kalapáccsal ütötték volna. Kocsis – Kubalával és Cziborral együtt – volt a mi hajdani Messink.”
A megemlékezésre – és a Puskás Aréna átadóünnepségére – ellátogatott Nyikita Pavlovics Szimonyan szovjet válogatott oroszországi örmény labdarúgó is, aki 1953-ban a Népstadion avatómérkőzésén, a Budapest Honvéd Szpartak Moszkva elleni találkozóján maga is pályára lépett, mi több, a Honvéd 3–2-es győzelmével véget ért mérkőzésen – amelyen Kocsis is betalált a hálóba – gólt is szerzett. Mint mondta, a magyar játékosok világklasszisok voltak, s büszkeség volt ellenük játszani.
Az emlékünnep során Kocsis Tibor a Magyarok a Barcáért című film rendezője bemutatta a Kocsis 90 című rövidfilmet, majd Szabó Tünde sportért felelős államtitkár köszöntötte az emlékezőket: „A labdarúgás egyetemes történetének egyik legnagyobb alakját ünnepeljük, akihez foghatót nem nagyon láttunk futballozni. Kivételes tehetségű és adottságú játékos volt, azok között is kiemelkedett, akik akkor a világverő magyar válogatottat alkották. Otthon volt a pályán, a kaput talán senki nem érezte annyira, mint ő maga. A pályán átlényegült, számára csak a pálya és a labda mágikus ereje létezett, eggyé forrt az imádott sporttal, a játék öröme átjárta minden idegsejtjét. Képességeivel akár ma is a Barcelonában játszhatna. Bizonyos, hogy örökre ott hagyott valamit személyiségéből, a sport iránti rajongásból a pályákon, ahol játszott.”
Szöllősi György, a magyar futballhagyományok nagykövete az ünnepség során bemutatta Kocsis Sándor, a levegő ura című könyvét. Kocsis vébégóljainak felelevenítése után pedig Kovács Barnabás nagykövet, volt barcelonai főkonzul, a Kocsis 90 emlékév megálmodója zárta a legendás labdarúgó emlékének szentelt estét.
