80 éves a 33-szoros magyar válogatott újpesti klasszis.
Zámbó Sándor a második világháború borzalmai, a német megszállása alatt született, pár nappal a nyilasok puccsa előtt, 1944. október 10-én az akkor még önálló tepülésen, Újpesten. Fiatalon szegény családban nőtt fel és a sportban látta a kitörési lehetőséget. Eleinte bokszolt, majd a labdarúgás került előtérbe nála. 1960-ban lett a XV. kerületi Vasas (később REAC) játékosa, ahonnan az Újpest csak nehézségek árán, végül hat labdáért tudta leigazolni 1962-ben, mert a XV. kerületi klubnál nem akarták elengedi Zámbót. A legendás „Tű” aztán az 1963-as őszi NB I-es „fél idény” 4. fordulójában, az Újpesti Dózsa–Debreceni VSC (4–2) bajnokin mutatkozott be. Zámbó Sándor az 1979–1980-as idény végéig játszott Újpesten, ez alatt nem kevesebb mint 15 (!) alkalommal végzett dobogón, s ebből kilencszer bajnoki címet ünnepelhetett, míg a magyar kupában háromszor örülhetett.
Az Újpest 1970-es kupagyőztes csapata a serleggel, a Komló Bányász 3–2-es legyőzése után a Népstadionban. Felső sorban: Borbély László, Noskó Ernő, Dunai III Ede, Solymosi Ernő, ZÁMBÓ SÁNDOR, Juhász Péter. Alsó sorban: Fazekas László, Bene Ferenc, Dunai II Antal, Nagy László, Tóth András. (Fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Az Újpest 1971–1972-es magyar bajnokcsapatának a tablója (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Zámbó Sándor újpestiként a nemzetközi kupákban szintén fantasztikus meneteléseknek volt a részese. Az 1968–1969-es Vásárvárosok Kupájában (VVK) döntőig jutott az együttessel (a görög Aris Thessaloniki, a lengyel Legia Varsó, az angol Leeds United és a török Göztepén keresztül), amelyet csak az angol Newcastle United állított meg. Zámbó alapembernek számított és végigjátszotta a döntő mindkét felvonását (3–0, 2–3). A Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) 1973–1974-es kiírásában a legjobb négyig ment (az ír Waterford Unitedet, a portugál Benficát és a csehszlovákiak Spartak Trnavát búcsúztatva) az Újpesttel (máig utolsó magyar csapatként). A BEK-elődöntőben a későbbi győztes Bayern München ejtette ki Zámbóékat, a Népstadionban elért 1–1-es döntetlen után Franz Beckenbauerék 3–0-ra nyertek a visszavágón. Zámbó Sándor 1980-ban távozott Újpestről, itthon a Chinoin csapatában, Balassagyarmaton és Gödön, Ausztriában pedig az UFC Pama és az UFC Kittsee gárdáiban vezetett le.
Az 1968–1969-es VVK-döntő első mérkőzésének a programfüzete (fotó: Puskás Intézet)
Zámbó a magyar labdarúgó-válogatottban 1969-től 1975-ig 33 találkozón öltötte magára a nemzeti felszerelést, s összesen három gólig jutott címeres mezben. Mindhárom találatát tétmérkőzésen szerezte: az 1971-es Franciaország–Magyarország (0–2) Eb-selejtezőn, 1973-ban a Magyarország–Ausztria (2–2) és a Magyarország–Svédország (3–3) vb-selejtezőkön. Mivel Magyarország 1970-ben és 1974-ben sem jutott ki világbajnokságra, így ez az élmény kimaradt az életéből, de 1972-ben a belgiumi Európa-bajnokságon negyedik lett a válogatottal.
Az 1969. május 25-i Magyarország–Csehszlovákia (2–0) vb-selejtező műsorfüzete, ez a meccs volt Zámbó első válogatottsága (fotó: Puskás Intézet)
NÉVJEGY: ZÁMBÓ SÁNDOR
Született: 1944. október 10., Újpest
Posztja: támadó, középpályás
Válogatottság/gól: 33/3 (1969–1975)
Csapatai: XV. kerületi Vasas (1960–1962), Újpesti Dózsa (1962–1980), Chinoin (1980–1981), Balassagyarmat (1981–1982), Göd (1982–1985), UFC Pama (osztrák, 1985–1988), UFC Kittsee (osztrák, 1988–1990)
Kiemelkedő eredményei: Európa-bajnoki 4. (1972), VVK-döntős (1968–1969), BEK-elődöntős (Újpesti Dózsa 1973-1974), 9-szeres magyar bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979), 3-szoros magyar kupa-győztes (1969, 1970, 1975), 4-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (1967, 1968, 1976–1977, 1979–1980), 2-szeres magyar bajnoki bronzérmes (1965, 1975–1976)
Isten éltesse, Zámbó Sándort!
(Borítókép: Puskás Intézet/Képes Sport 16 .évf, 41./ 1969. 10. 14.)
