A magyar labdarúgó-válogatott hatvan éve, 1964. június 20-án lett harmadik a spanyolországi Európa-bajnokságon, amely hazánk eddigi legjobb eredményének számít.
Az Európa-bajnokság egyik „elődje” az Európa-kupa 1927-től 1960-ig hat alkalommal került megrendezésre (az 1936–1938-as kiírás az Anschluss miatt félbeszakadt, az 1948–1953-as sorozatot pedig Magyarország nyerte meg.) A torna az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) új sorozata az Európai Nemzetek Kupája miatt szűnt meg. (Az ENK-t 1968-tól nevezik Európa-bajnokságnak.)
Az Eb-bronzérmes csapat „elődje” az Európa-kupa-győztes Aranycsapat tagjai az 1953. május 17-i Olaszország–Magyarország (0–3) mérkőzésen (fotó: Puskás Intézet)
Eleinte négy válogatottal bonyolították le az Eb-t, amelynek első házigazdája 1960-ban Franciaország volt. Az első tornát a Szovjetunió nyerte meg, miután a döntőben, hosszabbítás után 2–1-re legyőzte Jugoszláviát. Csehszlovákia a harmadik, Franciaország a negyedik lett.
Magyar válogatott csapatzászló 1964-ből (fotó: Puskás Intézet)
Négy évvel később Spanyolországban tartották az Eb négyes döntőjét. Ide selejtezőkön keresztül juthattak el az európai válogatottak, amelyek már 1962-ben elkezdődtek. Magyarország sikeresen vette a kvalifikációt és története során először jutott ki az Eb-re 1964-ben.
A MAGYAR VÁLOGATOTT ÚTJA AZ 1964-ES EURÓPA-BAJNOKSÁGIG:
Első forduló,
1962. november 7., 1. mérkőzés: Magyarország – Wales 3–1 (2–1) G.: Albert (5.), Tichy (34.), Sándor K. (48.), ill. Medwin (19.)
1963. március 20., 2. mérkőzés: Wales – Magyarország 1–1 (1–0) G.: Jones (23. – tizenegyesből), ill. Tichy (77. – tizenegyesből)
Nyolcaddöntő:
1963. október 19., 1. mérkőzés: NDK – Magyarország 1–2 (0–1) G.: Nöldner (51.), ill. Bene (8.), Rákosi (88.)
1963. november 3., 2. mérkőzés: Magyarország – NDK 3–3 (2–2) G.: Bene (7.), Sándor K. (17.), Solymosi (51. – tizenegyesből), ill. Heine (12.), Ducke (26.), Erler (81.)
Negyeddöntő:
1964. április 25., 1. mérkőzés: Franciaország – Magyarország 1–3 (0–2) G.: Cossou (73.), ill. Albert (15.), Tichy (16., 70.)
1964. május 23., 2. mérkőzés: Magyarország – Franciaország 2–1 (1–1) G.: Sipos F. (23.), Bene (55.), ill. Combin
Az 1964-es Eb-résztvevők emlékplakettje (fotó: Puskás Intézet)
Magyarország az elődöntőben a házigazda spanyolokkal csapott össze. A Santiago Bernabéu Stadionban Pereda góljával sokáig vezettek a hazaiak, de a 85. percben Bene Ferenc hosszabbításra mentette a meccset (így hozzá fűződik az első magyar Eb-gól), amit aztán Amancio Amaro találatával Spanyolország nyert meg 2–1-re.
1964. június 17., Európai Nemzetek Kupája, elődöntő:
Madrid, Santiago Bernabéu stadion, 75 000 néző, vezette: Blaviert (belga)
Spanyolország – Magyarország 2–1 (1–0, 1–1, 1–1)
Spanyolország: Iríbar – Rivilla, Olivella, Calleja, Zoco, Fusté, Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra. Szövetségi kapitány:José Villalonga
Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi, Nagy I., Sipos, Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos
G.: Pereda (39.), Amancio (115.), ill. Bene (85.)
A döntőben Spanyolország 2–1-re győzte le a Szovjetuniót, míg a magyar együttes a harmadik helyért Dániával küzdött meg. A találkozóra alaposan kicserélte a kezdőcsapatot Baróti Lajos, először kapott lehetőséget a válogatottban Varga Zoltán, valamint bekerült a klubtársa, a Ferencváros védője Novák Dezső is. Bene góljával ezúttal a mieink vezettek a hajráig, de Carl Berthelsen kiegyenlített. A hosszabbításban pedig Novák duplájával sikerült diadalmaskodni 3–1-re. Így a magyar válogatott harmadik helyen zárta a kontinenstornát, amely az Eb-k történetében az eddigi legjobb szereplésének számít. A torna gólkirálya 2-2 góllal a Jesús María Pereda, Bene Ferenc és Novák Dezső volt. Az álomcsapatba pedig Albert Flóriánt, Benét és Novákot választották be.
1964. június 20., Európai Nemzetek Kupája, A harmadik helyért:
Barcelona, Nou Camp, 3000 néző, v.: Daniel Mellet (dán)
Magyarország – Dánia 3–1 (1–0, 1–1, 1–1)
Magyarország: Szentmihályi – Novák, Mészöly, Ihász, Solymosi, Sipos, Farkas, Varga, Albert, Bene, Fenyvesi dr. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos
Dánia: L. Nielsen – Wolmar, K. Hansen, B. Hansen, B. Larsen, E. Nielsen, Bertelsen, O. Sörensen, O. Madsen, Thorst, Danielsen. Szövetségi kapitány: P. Petersen
G.: Bene (11.), Novák (107., 110. – az elsőt tizenegyesből), illetve Bertelsen (81.)
(Borítókép: Bene Ferenc az 1964-es Eb társgólkirálya.)
