Huszonkét éve hunyt el az Európa-bajnoki bronzérmes Mátrai Sándor.
A Ferencváros legendás játékosa 1932. november 20-án a Békés vármegyei Nagyszénáson született. A sportpályafutását atlétaként kezdte. Rövidtávfutóként a legjobb magyarok közé tartozott, a 4×100-as váltónak első számú tartalékja volt. Eredetileg tagja volt a helsinki olimpiára készülő 4×100-as futóváltónak is, de végül nem utazhatott a tornára. 1953-ban igazolt át Orosházáról a Ferencvároshoz, ahol Deák „Bamba” Ferenc utódjának tartották. Nem kezdett rosszul, első bajnokiján, 1953. március 15-én a Szombathely elleni mérkőzésen négy gólt szerzett. Másfél év múlva a Fradi védőgondjai miatt már a védelemben kellett helytállnia. A zöld-fehéreket 15 éven át erősítette, a klubbal háromszor végzett az élen az NB I-ben, egyszer nyert kupát, legnagyobb sikere pedig az 1965-ös Vásárvárosok kupája-győzelem (VVK) volt. Visszavonulása előtti utolsó idényét, az 1968–1969-es bajnoki esztendőt a fővárosi Egyetértés SC-nél töltötte.
Mátrai Sándor három NB I-es aranyérme (fotó: Puskás Intézet)
Mátrai Sándor kicsinyített VVK trófeája (fotó: Puskás Intézet)
A magyar labdarúgó-válogatottban 1956 és 1967 között 81 alkalommal szerepelt. Első mérkőzése a nemzeti csapatban 2000-ben vált hivatalosan is az első válogatottságává. A Libanon elleni barátságos mérkőzést csak 44 év múlva iktatták be a magyar válogatott mérkőzéseinek sorába. Így Mátrai háromszor lépett pályára Puskás Ferenccel közösen a címeres mezben. Mátrai Sándor három világbajnokságon (1958, 1962, 1966) játszott, valamint 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes volt a nemzeti csapattal.
Az 1966-os angliai vb-n szereplő magyar válogatott tablója (fotó: Puskás Intézet)
Mátrai Sándor 2002. május 29-én, 69 éves korában hunyt el Budapesten. Orosházán a névét őrzi a Mátrai Sándor Stadion, valamint mellszobrot állítottak az emlékére.Szülővárosában pedig emléktáblát avattak emlékére.
