Kocsis Sándor 1963. június 24-én nyerte meg pályafutása utolsó trófeáját, az 1962–1963-as spanyol kupát.
„Kocka”, vagy ahogyan Spanyolországban becézték „Aranyfej” az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után – Czibor Zoltánhoz és Puskás Ferenchez hasonlóan – nem tért haza Magyarországra a Budapesti Honvéd dél-amerikai túrájáról. Ezért a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) eltiltotta, amelynek a letelte után 1958-ban Kubala László közbenjárásával Czibort és őt leigazolta az FC Barcelona.
Az FC Barcelona három magyar játékosa: Kocsis Sándor, Kubala László és Czibor Zoltán (fotó: Puskás Intézet/Kubala-hagyaték)
Kocsis Sándor 1958-tól 1965-ig játszott a katalán sztárcsapatban, s ez alatt 126 tétmérkőzésen 82 gólt szerzett, Vásárvárosok Kupája-győztes (VVK) volt, valamint 2–2 alkalommal nyert spanyol bajnokságot és spanyol kupát. Kocsis pályafutása utolsó trófeáját éppen ebben a sorozatban hódította el 1963. június 24-én. A Camp Nouban rendezett Barcelona–Zaragoza kupadöntőben a katalán gárda Chus Pereda, Kocsis és José Antonio Zaldúa góljaival 3–1-re verte ellenfelét, a magyar támadó a 18. percben talált be. Ez az FC Barcelona történetének 15. spanyol kupa-sikere volt, Kocsis Sándor pedig 11 találattal az 1962–1963-as kiírás gólkirálya lett.
Kocsis Sándor FC Barcelona melegítőben (fotó: Puskás Intézet/Kocsis-hagyaték)
Kocsis 65 évvel ezelőtt, 1959. június 21-én szintén főszereplője volt a spanyol kupa-döntőnek. „Aranyfej” az 1958–1959-es sorozat fináléjában duplázott a Santiago Bernabéu Stadionban a korábbi edzője, Kalmár Jenő csapata, a Granada elleni 4–1-es kiütés során. Kocsis a 10. és a 76. percben köszönt be.
Kocsis Sándor 1968-as búcsúmérkőzésének a plakátja, 1968. október 23. (Fotó: Puskás Intézet/Kocsis-hagyaték)
A magyar játékos tehát kifejezetten jól teljesített a döntőkben, az ő nevéhez fűződik a Barcelona történetének első BEK/BL-döntős gólja. A Bajnokcsapatok Európa-kupája 1960–1961-es döntőjében Kocsis góljával szerzett vezetést a Barcelona Guttmann Béla Benficája ellen a 20. percben, viszont – a számunkra fájó emlékű berni Wankdorf Stadionban – a portugál együttes 3–2-re győzött (a második katalán gólt Czibor jegyezte). Egy évvel később a VVK-döntőbe jutott el az FC Barcelona, amelynek vezetőedzője ekkor már Kubala László volt. A rivális Valencia elleni párharc azonban kevés jót tartogatott a katalán szurkolóknak. A valencia döntőben 6–2-re diadalmaskodott a hazai csapat, pedig Kocsis révén (4. perc, 20. perc) kétszer is vezetett a Barca. A visszavágón Kocsis góljával (46. perc) ismét előnybe került a Barcelona, de 1–1-es végeredmény született a Camp Nouban.
