18 éve hunyt el az olimpiai bajnok legenda.
Bene Ferenc 1944. december 17-én született Balatonújlakon. Fiatalon Marcalin és Kaposváron futballozott, majd 1961-ben Szusza Ferenc helyére leigazolta az Újpesti Dózsa. Bene Ferenc már a 17. születésnapja előtt, 1961. augusztus 20-án rögtön góllal mutatkozott be az NB I-ben, a Pécsi Dózsa elleni 3–0-s újpesti siker alkalmával ő szerezte csapata második gólját a Megyeri úton. Bene 18 éven keresztül erősítette a klubot, ez alatt nyolcszor volt magyar bajnok és háromszor nyert magyar kupát. Két döntőben is eredményes volt, 1969-ben a Budapesti Honvéd kapuját vette be a Népstadionban, 1977-ben pedig a Vasas drukkereit szomorította. Bene Ferenc ötször bizonyult az NB I legjobb góllövőjének és kétszer lett az év labdarúgója.
Bene Ferenc 1972–1973-as NB I-es aranyérme. (Fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Bene Ferenc a nemzetközi színtéren is szép eredményeket ért el az Újpest játékosaként. Az 1968–1969-es szezonban döntőig jutott a csapattal a Vásárvárosok Kupájában, a sorozatban kilenc gólt ért el. A VVK-döntő első mérkőzésén a Newcastle 3–0-ra győzött otthon. A budapesti visszavágón Bene Ferenc és Göröcs János is betalált, de a szarkák így is 3–2-re győztek. A legendás támadó az 1973–1974-es Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) és az 1961–1962-es Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) is szerepelt elődöntőben a lila-fehérekkel.
Juventus csapatzászló az 1973. március 21-i Újpesti Dózsa – Juventus FC (2–2) BEK-negyeddöntőről (lásd borítókép). A mérkőzésen Bene Ferenc szerezte az első gólt. (Fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Bene Ferenc 1962-től 1979-ig 76 fellépésen 36 gólt szerzett a magyar válogatottban. Az első találkozója a nemzeti együttesben Grosics Gyula búcsúmérkőzése volt. 1964-ben tagja volt a magyar olimpiai válogatottnak, amellyel Tokióban megnyerte az ötkarikás játékokat. Bene 12 találattal a torna gólkirálya volt, ezzel máig olimpiai rekordernek számít. A Marokkó elleni csoportmeccsen mesterhatost (!) ért el. Az elődöntőben Egyiptomnak köszönt be négyszer, míg csehszlovákokkal vívott fináléban az ő góljával győzött 2–1-re a magyar csapat. Ugyanebben az évben Európa-bajnoki bronzérmes volt a válogatottal, gólt szerzett a spanyolok elleni Eb-elődöntőben, s a dánokkal játszott bronzmérkőzésen, amelyet a magyarok 3–1-re nyertek meg. 1972-ben szintén pályára lépett a kontinenstornán, ahol a válogatottunk a negyedik helyen végzett. Bene Ferenc játszott az 1966-os angliai világbajnokságon is, a tornán a nemzeti együttes összes találkozóján pályára lépett, illetve gólt szerzett. A címvédő Brazília 3–1-es legyőzésénél a csoportban ő rúgta az első gólt. A tornán negyeddöntőig jutott a magyar együttessel.
Bene Ferenc 1964-es olimpiai aranyérme. (Fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Benét meghívták Uwe Seeler búcsúmeccsére a világválogatottba, majd 1972. december 14-én, Francisco Gento búcsúmérkőzésén is pályára lépett, a Real Madridban, a portugál Belenenses ellen, a Santiago Bernabéu Stadion átadásának 25. évfordulóján. Ezen kívül kétszer szerepelt az Európa-válogatottban. Ekkor együtt játszhatott külföldi világsztárokkal, s bár leigazolta volna több külföldi sztáralakulat, de nem engedték el külföldre. Csupán pályafutása végén próbálhatta ki magát Finnországban.
Bene Ferenc 1994-ben a Magyarország–Brazília öregfiúk gálamérkőzésen viselt meze. (Fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
A 76-szoros válogatott játékos visszavonulása után edzőként dolgozott az újpesti utánpótlásban, majd két évig irányította az NB I-es csapatot. Bene Ferenc 61 éves korában hunyt el 2006. február 27-én Budapesten. A nevét viseli a Kaposvári Rákóczi FC labdarúgó-akadémiája, míg a mellszobra Szusza Ferenc szobra mellett áll Újpesten, a stadionnál. Fia, ifj. Bene Ferenc szintén labdarúgó volt. Az olimpiai bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes legenda hagyatékát május óta a Puskás Intézet gondozza. A páratlan gyűjteményt Balatonszárszón mutatjuk be, a kiállítás február 27-én nyílik.
NÉVJEGY: BENE FERENC
Született: 1944. december 17., Balatonújlak
Elhunyt: 2006. február 27., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól (1962−1979): 76/36
Klubjai játékosként: Marcali MEDOSZ (1958–1960), Kaposvári Kinizsi (1960–1961), Újpest (1961–1978), Volán SC (1978–1979), Chinoin SC (1981), Sepsi 78 Seinäjoki (finn, 1981–1982), Dömsödi TSZ SE (1981–1982), Volán SC (1982–1984), Soroksári VOSE (1984), Kecskeméti SC (1985)
Sikerei játékosként: olimpiai bajnok (1964), olimpiai gólkirály (1964: 12 találattal, rekord), Eb-3. (1964), Eb-4. (1972), vb-negyeddöntős (1966), 8-szoros magyar bajnok (1969, 1970, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978), 3-szoros magyar kupa-győztes (1969, 1971, 1975), VVK-döntős (1969), BEK-elődöntős (1974), KEK-elődöntős (1962), 2x az Év labdarúgója (1964, 1969), 5-szörös magyar gólkirály (1963: 23 góllal; 1969: 27 góllal; 1971–1972: 29 góllal; 1972–1973: 23 góllal; 1974–1975: 20 góllal, holtversenyben)
Csapatai edzőként: Újpesti ifjúsági edző (1984–1991), Újpest (1992–1993), Fóti SE (1994), László Kórház SC (1999)
