1929. augusztus 23-án született az Aranycsapat játékosa.
Czibor Zoltán kilencven öt évvel ezelőtt Kaposváron látta meg a napvilágot. A családjával fiatalon Komáromba költöztek, miután az édesapja, a MÁV alkalmazottja volt és városban kapott munkát. A pályafutása elején Czibor III néven a Komáromi AC-ben együtt játszott két testvérével. 1948-ban igazolt a Ferencvárosi TC-hez és rögtön az első idényében magyar bajnokságot nyert a klubbal, amely ekkor ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A bajnoki elsőség során Czibor 30 bajnokin 18 gólt szerzett. A második szezonjában ezüstérmes lett a csapattal, majd a ferencvárosi sztárok közül 1950-ben Budai II László és Kocsis Sándor a magyarországi kommunista államhatalom nyomására a korszak sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz kellett, hogy igazoljon. A Ferencvárost átnevezték, az öntörvényű Czibor, vagy ahogyan becézték a „Bolond” 1951-ben, hogy ne kerüljön a Honvédhoz a munkásosztály csapatához, a Csepelhez ment. Itt két évig nem „mertek hozzányúlni”.
Czibor Zoltán (alsó sorban jobbról az első) a ferencvárosi kezdőcsapatban (fotó: Puskás Intézet/Csanádi-hagyaték)
Czibor 1953-ban megkapta a behívóját, ezért felkereste az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) vezetőit, akiknek a segítségével az MTK (akkori nevén Bp. Vörös Lobogó) játékosa lett. Azonban amikor Farkas Mihály, megtudta ezt, azonnali hatállyal áthelyeztette a honvédtiszti akadémiára, így a Budapesti Honvédhoz került. (1953-ban valószínűleg zsarolással beszervezték, hogy jelentsen Puskás Ferencről. Azonban az ügynöki jelentései hasznavehetetlenek voltak a hatalom számára. 1956-ban pedig a forradalom kitörésekor a felkelők mellé állt.1958-ban ráadásul körözési aktát nyitottak ellene.) Kispesten aztán először bajnoki ezüstérmes volt, utána 1954-ben és 1955-ben bajnokságot nyert. Előbb 21 mérkőzésen 10 gólt ért el, majd 21 mérkőzésen 20 találattal zárt. Utóbbi teljesítményével magyar gólkirály lett a csapattársával, Machos Ferenccel holtversenyben. Ugyanebben az évben magyar kupa-döntőt játszott a kispesti csapattal, amely 3–2-re veszített a Vasas ellen a Népstadionban. Czibor Zoltán – Kocsis Sándorral és Puskás Ferenccel – az 1956-os forradalom és a szabadságharc vérbefojtását követően nem tért vissza Magyarországra a kispestiek dél-amerikai túrájáról. Ezért a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) eltiltotta a labdarúgástól.
Czibor Zoltán (felső sorban jobbról a harmadik) a címert eltávolító Bp. Honvéd csapatában 1956. november 29-én a Santiago Bernabéu Stadionban a Real Madrid elleni barátságos mérkőzésen (5–5). (Fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Czibor Zoltán kalapban, civelben (fotó: Puskás Intézet/Czibor-hagyaték)
Czibor Zoltán a magyar labdarúgó-válogatottban 1949-től 1956-ig 43 fellépésen 17 gólt ért el. A nemzeti csapattal 1952 olimpiai bajnok volt, egy évvel később Európa-kupát nyert, majd az ötvennégyes világbajnokságról ezüstéremmel tért haza.
Czibor Zoltán 1954-es világbajnoki ezüstérme (fotók: Puskás Intézet/Czibor-hagyaték)
Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor és Czibor Zoltán gólöröme a válogatottban (fotó: Puskás Intézet/Czibor-hagyaték)
Czibor – Puskás Ferenchez hasonlóan – az olimpiai döntőben és a világbajnoki fináléban is eredményes volt. Utolsó gólját címeres mezben egy hónappal a forradalom kitörése előtt, 1956. szeptember 23-án Moszkvában szerezte a Szovjetunió ellen. Ezzel válogatottunk 1–0-ra verte a szovjeteket.
Czibor Zoltán az 1956. szeptember 23-i Szovjetunió elleni barátságos mérkőzésen kapott cigarettatárcája (fotók: Puskás Intézet/Czibor-hagyaték)
Zakariás József, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán a válogatottban (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
A kiváló támadót 1957-ben leigazolta az AS Roma, viszont az eltiltás miatt a szerződés meghiúsult. A büntetés letelte után, 1958-ban Kubala László közbenjárásával került – Kocsissal – az FC Barcelonához. Czibor három éven át erősítette a katalán sztárklubot. Ez idő alatt kétszer volt spanyol bajnok, nyert spanyol kupát és Vásárvárosok Kupáját (VVK). Az 1958–1960-as VVK-döntő gól nélküli első felvonása után a második mérkőzésén Czibor Zoltán duplázott, aminek köszönhetően Barcelona 4–1-re verte az angol Birmingham Cityt. 1961-ben a Barca történetének első döntőjét játszotta a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK), viszont a berni Wankdorf Stadionban (az 1954-es vb-döntő helyszíne) hiába talált be Kocsis és Czibor is a serleget a Guttman Béla vezette Benfica emelhette magasba, miután 3–2-re legyőzte a katalánokat.
Czibor Zoltán FC Barcelona mezben, aláírt (fotó: Puskás Intézet/Czibor-hagyaték)
Czibor Zoltán és Kubala László a Vida Deportiva c. újság címlapján (fotó: Puskás Intézet/Kubala-hagyaték)
Czibor az FC Barcelonától 1961-ben távozott. Ezután a városi rivális Espanyolnál és a CE Europánál rúgta a bőrt, rövid ideig megfordult a svájci FC Baselben, majd 1963-ban osztrák bajnokságot és kupát nyert az Austria Wien labdarúgójaként. Ezt követően a katalán L’Hospitalet gárdáját erősítette, a pályafutását pedig Kanadában fejezte be. A visszavonulása után Barcelonában telepedett le, s csak a Rendszerváltás után költözött haza Komáromba.
Czibor Zoltán az Espanyol mezében (fotó: Puskás Intézet/Czibor-hagyaték)
Czibor Zoltán borotválkozás után (fotó: Puskás Intézet/Czibor-hagyaték)
Az Aranycsapat klasszisa élete utolsó éveiben a komáromi focicsapat elnöke volt. 1993-ban megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje, két év múlva pedig a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) érdemrendjével tüntették ki. Czibor Zoltán súlyos betegség után 68 esztendősen, 1997. szeptember 1-jén hunyt el Győrben. A híres „Rongylábú” Komáromban van eltemetve. A hagyatékának egy részét a Puskás Intézet gondozza, amelyet a születésének 90. évfordulóján a Monostori erődben mutatott be kiállításon.
Szepesi György, Grosics Gyula, Czibor Zoltán, Puskás Ferenc és Buzánszky Jenő Aranycsapat-közönségtalálkozón, aláírt fotó (Fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
NÉVJEGY: CZIBOR ZOLTÁN
Született: 1929. augusztus 23., Kaposvár
Elhunyt: 1997. szeptember 1., Győr
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 43/17 (1949–1956)
Csapatai: Komáromi AC/Komáromi MÁV (1942–1948), Ferencvárosi TC/ÉDOSZ SE (1948–1950), Csepeli Vasas (1951–1952), Bp. Honvéd (1953–1956), FC Barcelona (spanyol, 1958–1961), Espanyol (spanyol, 1961–1962), CE Europa (spanyol, 1962), FC Basel (svájci, 1962), Austria Wien (osztrák, 1963), L’Hospitalet (spanyol, 1963–1964), Hamilton Steel (kanadai, 1964), Toronto City (kanadai, 1965)
Kiemelkedő eredményei: világbajnoki ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa-kupa-győztes (1948–1953), Európa-kupa 2. (1955–1960), BEK-döntős (1960–1961), VVK-győztes (1958–1960), 3-szoros magyar bajnok (1948–1949, 1954, 1955), 2-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (1949–1950, 1953), 2-szeres spanyol bajnok (1958–1959, 1959–1960), osztrák bajnok (1962–1963), magyar kupa-döntős (1955), spanyol kupa-győztes (1958–1959), osztrák kupa-győztes (1962–1963), magyar gólkirály (1955, holtversenyben 20 góllal)
