Kilencvenöt éve született a 19-szeres magyar válogatott játékos.
Kárpáti Béla 1929. szeptember 30-án Felsőgallán látta meg először a Napnak a fényét, a település napjainkban Tatabányához tartozik. A pályafutását fiatalon a szülőhelyén kezdte, majd 1946-ban a Győri Vasas ETO-hoz igazolt. A kisalföldi csapat játékosaként 19 évesen bemutatkozott az NB I-ben, 1948. november 14-én a Kispesti AC ellen 4–0-ra megnyert bajnokin. Kárpáti Béla a Győri Vasas ETO együttesben 161 NB I-es mérkőzésen játszott mielőtt 1956-ban Baróti Lajos közbenjárásával a Vasas SC-hez szerződött.
Kárpáti Béla, a Vasas játékosaként (fotó: Puskás Intézet)
Kárpáti Béla próbálja tartani Alfredo Di Stéfanót az 1958. április 16-i Vasas SC–Real Madrid (2–0) BEK-elődöntő visszavágón a Népstadionban (fotó: Puskás Intézet)
Angyalföldön töltött nyolc évet töltött. Ez alatt Kárpáti Béla tagja volt klub első NB I-es bajnokcsapatának 1957 tavaszán, valamint Közép-európa Kupa-győztes gárdájának 1956-ban (a Vasas egy évvel később megvédte a címét a kupasorozatban). Kárpáti összesen háromszor nyert magyar bajnokságot (1957 tavaszán 11 mérkőzésen játszott, az 1960–1961-es szezonban 16 bajnokin lépett pályára, míg az 1961–1962-es idényben 14 találkozón kapott lehetőséget.) A Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1957–1958-as kiírásában a Vasassal (első magyar klubcsapatként) bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a legjobb négy közé, ahol csak a címvédő és későbbi győztes Real Madrid állította meg a Kárpáti Béláékat. A még Puskás Ferenc nélküli Real Madrid az első meccsen 4–0-ra győzött odahaza, a budapesti visszavágón a Vasas diadalmaskodott 2–0-ra. Így bár első magyar csapatként a Vasas fektette két vállra a „királyi gárdát”, mégis a spanyolok jutottak a döntőbe.
Kárpáti Béla képeslapja, amelyet az 1954-es világbajnokságról küldött (fotók: Puskás Intézet)
Palotás Péter, Kárpáti Béla, Lantos Mihály, Puskás Ferenc és Gellér Sándor a válogatott edzésén, az 1954-es vb idején (fotó: Puskás Intézet)
A hátvéd a magyar labdarúgó-válogatottban 1953-tól 1958-ig 19 mérkőzésen játszott. Kárpáti 1954-ben tagja volt a világbajnoki ezüstérmes válogatott keretének, de a svájci tornán nem játszott, így érmet sem kapott. Négy évvel később is ott volt a neve vb-keretben, de az 1958-as világbajnokságon sem lépett pályára. Az Aranycsapatban 13 meccsen szerepelt. Az 1955-től 1960-ig tartó (utolsó) Európa-kupában hazánk ezüstérmes volt, Kárpáti Béla három összecsapáson jutott szóhoz.
Kárpáti Béla az 1955. szeptember 25-i Magyarország–Szovjetunió (1–1) barátságos mérkőzésen (fotó: Puskás Intézet)
Kárpáti Béla 1964-ben vonult vissza és először a Vasasnál dolgozott pályaedzőként, majd az 1965-ös és 1966-os idényben az Ózdi Kohász vezetőedzője volt. 1967 és 1968 között a Videotonnál dolgozott. 1969 és 1976 között Nigériában vállalt munkát. Először állami főedző, illetve edzőképzéssel foglalkozó szakember volt. 1978-ban nevezték ki a Zalaegerszegen vezetőedzőnek, aztán 1979 és 1986 között ismét külföldön vállalt munkát, a kuvaiti Tadhamon SC edzette. Utolsó vezetőedzői megbízatása 1989 januárja és júniusa között a Vasasnál volt. Kárpáti Béla 74 évesen hunyt el, 2003. december 30-án Győrben.
NÉVJEGY: KÁRPÁTI BÉLA
Született: 1929. szeptember 29., Felsőgalla
Elhunyt: 2003. december 30., Győr
Posztja: hátvéd
Válogatottság/gól (1953–1958): 19/–
Klubjai játékosként: Felsőgallai SC (?–1946), Győri Vasas ETO (1946–1955), Vasas SC (1956–1964)
Kiemelkedő eredményei játékosként: BEK-elődöntős (1957–1958), 3-szoros Közép-európai Kupa-győztes (1956, 1957, 1962) 3-szoros magyar bajnok (1957 tavasz, 1960–1961, 1961–1962), magyar bajnoki bronzérmes (1959–1960)
