Éppen kilencven éve, 1927. április 1-jén látta meg a napvilágot a kis Öcsi. S tíz éve, 2007. április 1-jén nevezték el akadémiánkat a legnagyobb magyar futballistáról. A kettős évfordulón akadémiánk vezetői Budapesten, a Szent István-bazilikában, Puskás Ferenc sírjánál tisztelegtek a hős labdarúgó emléke előtt.
„A hála és a tisztelet hangján emlékezünk egy legendára, a magyar nemzet nagykövetére, a XX. század legnagyobb hősére” – kezdte ünnepi beszédét Szabó Tünde sportért felelős államtitkár.
Mint mondta, azok hagynak nyomot a világban, akik egész életükkel szolgálnak: „Öcsi bácsi szerette és szolgálta az embereket.” A világ valaha volt legnagyobb labdarúgójának címeit felsorolva az államtitkár kiemelte: „Nemes lelkű, emberi, igazi jó barát, mondták róla azok, akik ismerték. Olyasvalaki volt ő, aki a magyar futballt világszintre emelte, s hitt abban, hogy az emberi kapcsolatok adják a csapat igazi nagyságát.” Szabó Tünde emlékeztetett arra is, hogy az ember bármerre járjon is a világban, ha mindössze annyit mond: Magyarország, a felelet nem más, mint: Puskás. Példakép, valódi hős ő sokhelyütt. „Immár az égi pályákon játszik tovább, s emlékét örökre szívünkbe zártuk – fogalmazott. – Puskás Öcsi bácsi összehozta az embereket a futball egyetemes nyelvén, s azt sugallta, hogy megvan a képességünk arra, hogy hasonló hősöket neveljünk.” Majd a legendás játékos gyakran citált gondolatát-kérését idézve zárta beszédét: „Tanítsátok focizni a gyerekeket!”
A futballtörténelem egyik legkiválóbb játékosának nyughelyénél szintén lerótta kegyeletét Szalai László utánpótlás szakmai igazgató, Kiss Zoltán kollégiumigazgató, valamint Szöllősi György, a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete, a Nemzeti Sport főszerkesztője és Lomnici Zoltán jogász, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke is. A koszorúzás végén valamennyien néma főhajtással tisztelegtek Puskás Ferenc emléke előtt.
