A kiváló labdarúgó és ember, mindannyiunk Öcsi bácsija immáron több mint egy évtizede, 2006. november 17-én hagyott itt minket. A Puskás Intézet újonnan érkezett tárgyainak bemutatásával tisztelgünk a Száguldó Őrnagy emléke előtt, valamint névadónk és édesapja kapcsolatát elevenítjük fel pár sorban.
A szomorú évforduló kapcsán Puskás Ferencről gyakorlatilag már mindent leírtak, ami leírható. Akadémiánk névadóját, aki tizenegy éve hagyott itt minket, hosszan méltathatnánk, hiszen se szeri, se száma díjainak, kiemelkedő eredményeinek, mint ahogy az emberségéről tanúskodó történeteknek, anekdotáknak sem. De még a legismertebb magyar életében is akadnak olyan motívumok, amelyek talán nem kaptak akkora reflektorfényt – ilyen az édesapjához fűződő kapcsolata.
„Ebben a családban az atyaúristent is Ferencnek hívják” – idézi Szöllősi György Puskás című könyvében a futballzseni húgát, Puskás Évát, amint arra emlékszik vissza, hogyan is lett „Öcsi” a kis Feriből, a nagynéni, Purczeld Katalin miatt.
Puskás Ferenc 1927. április 1-jén született az Uzsoki utcai kórházban. A család két évvel később költözött Kispestre, amikor a papa, Purczeld Ferenc az akkoriban még Kispesti AC néven futó XIX. kerületi csapat félprofi játékosa lett. Ezzel párhuzamosan állást kapott a városházán, illetve lakást a „városi házak” egyikében, melyek a Kispest-pálya és a kispesti temető közötti területen helyezkedtek el. Az édesapa ekkortájt, mint városi alkalmazott, leginkább a vágóhídon dolgozott mázsamesterként, de borellenőrként is fel-feltűnt. Játékos-pályafutása vége felé pedig mindinkább az edzői képesítést vette célba. A világmárkává vált név felvétele is ehhez fűződik: vizsgatétele előtt figyelmeztették, hogy előnyösebb volna számára, ha magyaros nevet használna. 1937-ben így esett a választása a Puskás névre. Ezt követően id. Puskás Ferenc a Kispesti AC és jogutódja, a Budapest Honvéd edzőjeként dolgozott. A Puskás Intézet nemrégiben igazi unikumnak jutott birtokába: hozzánk került az édesapa hivatalos, MLSZ által kiadott, számozott edzői karszalagja, amelyet akkoriban használt.
1930-ban a szomszéd házba költözött a Bozsik-család. Egy év múlva a sorban második Bozsik-fiú, Jóska és a kis Öcsi már elválaszthatatlan barátok lettek, mind a futballpályán, mind az életben. 1938-ban az Öcsinél másfél évvel idősebb Bozsik „Cucut” tizenkét évesen, az akkori szabályok szerinti korhatárt elérve leigazolta a Kispesti AC kölyökcsapata. Puskás ezt látva addig könyörgött a klub intézőjének, hogy hamis igazolással, Kovács Miklós néven bevették őt is a csapatba. Édesapja, mint a csapat edzője, ezek után nagy szeretettel és odafigyeléssel igyekezett csiszolni a két fiú, illetve a rábízott csapatnyi gyermek játékán – fiához tehát a vérségi köteléken túl egy másik, szakmai kapcsolat is fűzte, s nagy szerepe volt abban, hogy a magyar futball másik korszakos zsenije is elindulhatott az örökkévalósághoz vezető úton.
Idősebb Puskás Ferenc 1952. június 12-én, 49 évesen távozott az élők sorából. A sors szomorú fintora, hogy az akkorra már óriásléptekkel a világhírnév felé száguldó fiú nem lehetett ott édesapja temetésén, ugyanis Sebes Gusztáv nem engedte haza a válogatott lengyelországi mérkőzéséről. 1952-ben bekövetkező halála előtt még kezébe foghatta unokáját, Anikót, azt azonban már nem láthatta, amint az edzőként és apaként elvetett mag faóriássá cseperedik, s e folyamat egyik első lépéseként a magyar válogatott csapatkapitányaként aranyérmet nyer az olimpián.
